Jász Attila Majd – Potom

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Majd 1977-ben Jakob Gautel és Jason Karaindros egy angyaldetektort szerkesztenek. És Prágában be is mutatják egy kiállításon. Állítólag, ha angyali lényt vél érzékelni a kiállított térben, kigyullad egy lámpa. Ám valójában a csendet méri. És minél nagyobb, annál fényesebben izzik a vitrinbe szerelt villanykörte. Kékes fénnyel árasztva el a helyiséget, azúrkék palástot borít a látogatók szemére. (Az Úr azúrszín köpenye alatt Mallarmé mosolyog megbocsátóan Marlene Dietrichre.) Miként a váratlan beálló, kínos hallgatáskor. Várva, hadd repüljék csak át a némaság angyalai a jégbe dermedt szobát. A süketnéma biztonság őrök örök kék fényben vakoskodnak, reménykedve, holnap majd valaki egy kis zajt üt legalább, s ők a huzatos sötétben vacogva pihenhetnek egy kicsit.

Potom Jakob Gautel i Jason Karaindros 1977. detektora anđela su konstruisali. I na jednoj izložbi u Pragu su i prikazali. Navodno ako u izložbenom prostoru prisustvo anđeoskog bića oseća, jedna lampa se upali. Ma ustvari tišinu meri. I što je veća, u vitrinu smeštena lampa sve jače svetli. Plavkastim zracima preplavivši prostoriju, oči prisutnih azurnoplavim plaštom prekriva. (Ispod Gospodnjeg plašta boje azura Malarme se na Marlenu Ditrih smeška.) Kao prilikom iznenadne nastale, mučne tišine. Čekajući da anđeli ćutanja ledeno-ukočenu dvoranu prelete. Gluhonemi čuvari bezbednosti u večnoplavom sjaju egzistiraju i nadaju se da će sutra možda neko neku huku stvoriti te oni u promaji mraka konačno malo će se odmoriti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző