Jász Attila [NAGYCSÜTÖRTÖK DÉLBEN. Zajnapló] - [VELIKI ČETVRTAK U PODNE. Dnevnik buke]

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

[NAGYCSÜTÖRTÖK DÉLBEN. Zajnapló]

Fausztina Nővérrel a Hegyen, Lovasi A-nak

Nem akartunk sehova menni, csak békét, nyugalmat
élvezni a napsütésben, fehérszirmú megy- és
cseresznyefák között, Dsidát olvasni a napon, vagy
nem olvasni, felhők alakjaiból történeteket kitalálni,

de minden szomszéd a hegyen úgy gondolta aznap,
mindenki csak minket zaklat, tereprendezés
szemben a dombon, az óriástuják mögött gépek
berregnek, hiába halláskár, nem segít már, kár, kár, kár,

hát akkor betömjük a fülünket a teraszon dugós
fülhallgatóval, és indulhat is a Tűzijáték délben,
mert dél volt éppen, és megnyugodtunk végre,
tettünk valamit mi is a zaj érdekében, és akkor

elhallgatott minden, vagy csak a zene szólt már, és
elaludtunk hirtelen a napon, a nyugágyban nagyon,
velünk Péter, János, Jakab, Máté, mind, kicsit még Ő is lepihen,
mielőtt indul, és kezdődik az a r/égi véres zajozás mindjárt.

Forrás: a szerző

[VELIKI ČETVRTAK U PODNE. Dnevnik buke]

Sestrom Faustinom na Brdu. A. Lovašiju

Nigde nismo hteli ići, tek u miru, blaženstvu

na suncu uživati, između drva višnje i trešnje

u punom cvatu sunčajući se Džidu* čitati, ili

ni ne čitati, iz oblika oblaka priče izmisliti,

ali susedi na brdu su tog dana smatrali

da svako samo nas uznemirava, nasuprot na brežuljku

uređivanje terena, iza ogromnih čempresa mašine

bruje, pa oštećenje sluha je, ne pomaže, kvar, kvar, kvar,

pa ćemo uši na terasi sa slušalicama oblika zapušača

začepiti, te vatromet u podne može započeti,

jer baš je podne bio i konačno smo se smirili,

i mi smo u interesu buke nešto učinili i tada

sve se utiša ili tek se muzika čula i odjednom

smo na suncu zaspali, u stolici za ležanje itekako,

zajedno s nama i Petar, Jovan, Jakov, Matej, svi, malo i On pre

no što je krenuo i stara nebeska krvava buka opet počinje.

*Jene Džida (Dsida Jenő, 1907 – 1938) mađarski pesnik.

Prevod: Fehér Illés