Turczi István: Kezdet – Početak

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Kezdet

(TD-nek, levél helyett)

Vagyok; ami jó kezdet ahhoz, hogy végül ne legyek. És
akkor az lesz. Sokáig. A múlás ércnél maradandóbb. Az
lesz, hogy majd türelmesen hallgatom, mint növekszik
bennem az idő ásványi éneke. Majd tarka morajban
kezdődöm újra el. Élet helyett már életrajz, szavak helyett
szavak múzeuma. Parancsolatok nélküli, fosszilis béke.
Teremtő távol-létben lenni boldog vagy boldogult.
Nagyapám szerint aki kevesebb ideig él, tovább lesz halott.
Hosszú, paradicsomi állapot. Ő csak tudta; kádármester
volt és cádik. Hét falu leste minden mozdulatát. Véletlen
vetődtek a Börzsönybe, megigézte őket a táj, és az emberek
néma büszkesége. Kisázsiából indult Erdélyen át a kara
nemzetségbeli portyázó fekete suhancok ősi szokásait
követve. A legtöbben továbbmentek, ő maradt, amikor
megszületett apám. A véletlen persze még nem okvetlenül
sors. Inkább jó kezdet. 

Forrás: https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/turczi_istvan_a_valtozas_memoriaja_prozai_versek.html

Početak

(TD-u, umesto pisma)

Postojim; što je dobar početak da na kraju ne budem. I

tad će ono biti. Dugo. Prolaz je od metala postojaniji.

Biće da ću strpljivo slušati kako u meni metalna

pesma vremena raste. Pa ću u šarenoj graji ponovo

početi. Umesto života već je životopis, umesto reči

muzej reči. Fosilno primirje bez bilo kakve zapovedi.

U stvaralačkom dalekom postojanju sretan ili pokojan biti.

Kako moj ded tvrdi ko kraće živi biće duže mrtav.

Stanje duge rajske sreće. On je zasigurno znao; bio je

bačvar i cadik. Njegove pokrete sedam sela je pratio. U Berženj

slučajno su stigli, kraj ih je očarao i bezglasan ponos

stanovnika. Preko Transilvanije iz Male Azije je krenuo

sledeći drevne običaje krstarećih crnih mladića iz plemena

kara. Mnogi su dalje krenuli, kad mi se otac rodio

on je ostao. Naravno, slučajnost nije neizostavno i

sudba. Rađe dobar je početak.

Prevod: Fehér Illés