Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. május 19., vasárnap

Kristina Babić Sada, kada te istinski gledam, bojim se da ništa ne vidim – Most, mikor elfogulatlanul nézlek, félek semmit se látok


Kristina Babić Berane 19. maj 1994. –

Sada, kada te istinski gledam, bojim se da ništa ne vidim

Sada,
kada sam konačno
mirno
i bez puno buke
digla ruke od nas
koji uistinu nikada nismo ni postojali

sada,
kada sam
kao nikada prije shvatila
da nisi čudnovat
poseban i
čaroban
već samo mrgud koji me nikada nije volio

sada,
kao nikada prije,
želim da ti saspem u lice
sve istine koje sam ćutala
sve snove koje sam sanjala
sve greške koje nisam napravila
a za koje sam osuđivana,
odbačena,
upirao si prstom u mene
kad god ti se prohtje
vječita meta tvojih zlobnih strijela
nisi ti nikakav čovjek
ma koliko se ja trudila da ne kvarim
idealnu zamisao o tebi
koju godinama brižno čuvam

sada,
dok te istinski gledam
onakvog kakav si
sa svim tvojim slabostima
ljubavi vječita,
postaješ smiješan
postaješ toliko smiješan
da mi više nije čak ni žao
što nisam uspjela da me zavoliš
što sam omanula u jedinom cilju koji sam imala
jedinom pravcu u kom sam se zaputila

sada,
kada te istinski gledam
bojim se da ništa ne vidim
osim očajne olupine
sujetnog polumuškarca
koji se nikada nije usudio
koji se apsolutno nikada nije osmjelio
koji nije uspio da bude čak ni kukavica do kraja

sada,
kada te istinski gledam,
dođe mi da prstima iskopam sebi oči
beskorisne su
kad su slijepe.

Most, mikor elfogulatlanul nézlek, félek semmit se látok

Most,
mikor végre
nyugodtan
különösebb felhajtás nélkül
lemondtam rólunk
a tulajdonképpen sosem létezőkről

most,
mikor
mint eddig soha rádöbbentem
nem vagy csodálatos
különleges
lenyűgöző
csak engem sosem szerető mufurc

most,
mint eddig soha,
szeretném rád zúdítani
minden elhallgatott igazamat
minden megálmodott álmomat
minden elkövetett hibámat
amelyek miatt elitéltél,
elvetettél,
kedved szerint
ujjal mutoggatál rám
gúnyos megjegyzéseid állandó célpontjára
senki vagy
bármennyire is törekedtem rólad
az évek óta féltve őrzött
makulátlan ember képét megtartani

most,
mikor
hibáiddal együtt
elfogulatlanul nézlek
örök szerelmem,
nevetséges vagy
oly nevetséges
többé már nem is bánom
hogy nem sikerült megszerettetni magam
hogy a számomra egyetlen létező célt
egyetlen irányt eltévesztettem

most,
hogy elfogulatlanul nézlek,  félek
a hetyke félférfi
kétségbeesett roncsán kívül
aki sosem mert
aki bármit is tenni sosem merészelt
aki valójában még gyáva sem tudott lenni
semmit se látok

most,
hogy elfogulatlanul nézlek
tán mindkét szemem kikaparnám,
haszontalanok,
hisz vakok.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.insp.rs/2017/02/kristina-babic-sada-kada-te-istinski.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése