Kristina Babić Sada, kada te istinski gledam, bojim se da ništa ne vidim – Most, mikor elfogulatlanul nézlek, félek semmit se látok

Kristina Babić Berane 19. maj 1994. –

Sada, kada te istinski gledam, bojim se da ništa ne vidim Sada, kada sam konačno mirno i bez puno buke digla ruke od nas koji uistinu nikada nismo ni postojali sada, kada sam kao nikada prije shvatila da nisi čudnovat poseban i čaroban već samo mrgud koji me nikada nije volio sada, kao nikada prije, želim da ti saspem u lice sve istine koje sam ćutala sve snove koje sam sanjala sve greške koje nisam napravila a za koje sam osuđivana, odbačena, upirao si prstom u mene kad god ti se prohtje vječita meta tvojih zlobnih strijela nisi ti nikakav čovjek ma koliko se ja trudila da ne kvarim idealnu zamisao o tebi koju godinama brižno čuvam sada, dok te istinski gledam onakvog kakav si sa svim tvojim slabostima ljubavi vječita, postaješ smiješan postaješ toliko smiješan da mi više nije čak ni žao što nisam uspjela da me zavoliš što sam omanula u jedinom cilju koji sam imala jedinom pravcu u kom sam se zaputila sada, kada te istinski gledam bojim se da ništa ne vidim osim očajne olupine sujetnog polumuškarca koji se nikada nije usudio koji se apsolutno nikada nije osmjelio koji nije uspio da bude čak ni kukavica do kraja sada, kada te istinski gledam, dođe mi da prstima iskopam sebi oči beskorisne su kad su slijepe.

Most, mikor elfogulatlanul nézlek, félek semmit se látok Most, mikor végre nyugodtan különösebb felhajtás nélkül lemondtam rólunk a tulajdonképpen sosem létezőkről most, mikor mint eddig soha rádöbbentem nem vagy csodálatos különleges lenyűgöző csak engem sosem szerető mufurc most, mint eddig soha, szeretném rád zúdítani minden elhallgatott igazamat minden megálmodott álmomat minden elkövetett hibámat amelyek miatt elitéltél, elvetettél, kedved szerint ujjal mutoggatál rám gúnyos megjegyzéseid állandó célpontjára senki vagy bármennyire is törekedtem rólad az évek óta féltve őrzött makulátlan ember képét megtartani most, mikor hibáiddal együtt elfogulatlanul nézlek örök szerelmem, nevetséges vagy oly nevetséges többé már nem is bánom hogy nem sikerült megszerettetni magam hogy a számomra egyetlen létező célt egyetlen irányt eltévesztettem most, hogy elfogulatlanul nézlek,  félek a hetyke félférfi kétségbeesett roncsán kívül aki sosem mert aki bármit is tenni sosem merészelt aki valójában még gyáva sem tudott lenni semmit se látok most, hogy elfogulatlanul nézlek tán mindkét szemem kikaparnám, haszontalanok, hisz vakok. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.insp.rs/2017/02/kristina-babic-sada-kada-te-istinski.html