Turczi István Tata 1957. október 17. – Eifert János fotója
Alkímia
I. Melanózis
A kísérletre nézve bíztató
a kezdet. Egymáson lassan
átringanak a
színek. A fehér eltűnik a feketében, a vörös a
fehérben, és a citromsárga a vörösben.
Elemek, elmék
egyesülése. Az alkímia aranyszabálya maga az arany. Az
érzés, ahogy hátadat egy nem létező falnak döntve mégis
szilárdan állsz.
Értékesebb, ami nem
birtokolható. A
többit majd hozzáolvassa a
szem. Közben feloldódnak a
formák, márványujjak motoznak a sötét
tagolatlan
felületén. A feketével nem érkezik a szembe fény. Nyílik
és zárul mögötte a mélység. Súlyos, akár egy
példázat.
Nem lehet elmozdítani. Árnya
sincs, csak emléke. Még ha
volt
is, mintha mindig
volna. Araszolva
eljutni a
felismerésig, nem visszafordulni, folytatódni
innen, végül
leereszkedni a
másik ember sötétségébe.
Forrás: Turczi
István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
Alhemija
I. Melanoza
I. Melanoza
Sa stanovišta
ogleda početak je ohrabrujući.
Boje
polako jedni druge prekrivaju. Belo u
crnom, crveno u
belom, limunžuto u crvenom nestaje. Spajanje
umova i
elemenata. Zlatno pravilo alhemije je samo
zlato. Oset
kako leđima na nespotojeći zid naslonivši ipak čvrsto
stojiš. Vredniji je to što posedovati ne možeš. Ostalo
oko će
nekako dočitati. U međuvremenu
forme se
rastvaraju, na nerasčlanjenoj površini tame
mermerasti
prsti se motaju. Svetlost nasuprot crnom ne stiže. Iza
nje dubina se otvara i zatvara. Poput prikaza
je teška.
Nemoguće je pomaknuti. Senu nema, tek sećanje.
Čak
i da je postojala, kao da je uvek postojala. Korak po
korak do saznanja stići, ne okrenuti
se, odavde dalje
krenuti, na kraju u tamu drugog čoveka se
spustiti.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése