Zvonko Karanović Mokar je put u brdima – Nedves az út a hegyen

Zvonko Karanović Niš 1959. –

Mokar je put u brdima Hoćemo li sopstvena tela oblačiti u plišana odela i tako prkositi događajima ili ćemo leći u blato i postati cinici hoćemo li krenuti iz domova i poći u susret svetu ili ćemo ostaviti svoje žene onima koji su spremni da pobede usamljen sam dok perem ruke ranjiv dok maštam o putovanjima vreme koje ne primećujem smišlja li neku osvetu automobili prolaze bacaju dugačka svetla na trotoare i nestaju nema kreacije bez drskosti ljubavi bez preterivanja moraš da izgledaš kao da te nevolje same traže a ti ih izbegavaš jednog dana saznaćeš kako je uzbudljivo stajati nasuprot gomile

Nedves az út a hegyen Akarunk-e testünket plüssruhába öltötöztetve a sorssal dacolni vagy sárba merülve kajánok leszünk akarunk-e otthonunkból elindulva az események elé vágni vagy asszonyainkat a győzelemre készekre hagyjuk míg kezemet mosom magányos vagyok sebezhető míg utazásokról álmodozok vajh az észre nem vett idő bosszút forral-e autók suhannak a gyalogútra fénynyalábokat szórnak és eltűnnek nincs alkotás pimaszság nélkül szerelem túlzás nélkül tűnjön úgy mintha a balsors téged keresne te meg kikerülöd egy nap ráébredsz milyen izgalmas a tömeggel szemben állni Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://antologija.weebly.com/zvonko-karanovi263.html