Mišo L. Korać Tinja neka žuta sijalica – Pislákol egy sárga izzó

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Tinja neka žuta sijalica Tinja neka žuta Sijalica, Tinjalica... Dosadne jesenje kiše  po bulevaru... Kamenje I blato po trotoaru... Vučem svoje uspomene uz ulicu niz ulicu. Korača dio mene,  i ne znam sam jednostavno ko sam, gdje da    hodam ka kojem kraju paklu il raju... Niđe svijeta u zavičaju... I tako Jedna  milja bez cilja... /Sav sam nešto sjeban/... Ja sam običan čovjek. Skoro imam vijek  i još vremena na pretek... Oko mene čudne  stvari se dešavaju... Sjenke, sjenke drveća... A onda... Onda..? Uspomene kišne uspomene... Odlazi dio mene… Tinja neka Žuta Sijalica, Tinjalica... Ulica... Prolazi moja ulica ispod  koraka moga mraka, i kiša sve tiša, i tiša, i tiša, tiha, jesenja...

Pislákol egy sárga izzó Pislákol egy sárga Izzó, Pislákoló... A körúton monoton őszi eső... A járdán Kavicsok És sár... Emlékeimet utcáról utcára cipelem. Egy részem menetel és magam sem tudom, ki vagyok, merre menjek, a pokol netán a menny melyik része felé... Szülőfödemen ismerős sehol... És így Cél nélkül megtett kilóméter... /Hát nem vagyok jól/... Mindennapi ember vagyok. Igaz koros, de időm bőven van még... Különös események zajlanak... Árnyak, árnyak, fák... És akkor... Akkor...? Emlékek, esőáztatta emlékek... Elmegy egy részem... Pislákol egy Sárga Izzó, Pislákoló... Utca... Utcám sötétem lépte alatt halad, az eső egyre halkabb és halkabb és halkabb, halk, őszi... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor