Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. augusztus 4., vasárnap

Jasmina Topić Februarski razgovor – Februári csevegés


Jasmina Topić Pančevo 4. avgusta 1977. –

Februarski razgovor

Telo čoveka kao tačka s poslednjeg sprata zgrade,
i mekota snega, hipokoristik praznine,
uokviruju jednu, potrebnu zimsku sliku.

Po morskom kamenju sad se rasipa
posivela trava, plažu odsoljavaju kiše,

i u toj izmaglici bez snega, sa snegom
koji te guta kod kuće,

najniža tačka sunca izaziva
teško podnošljiv svrab pod nogama,
na umrtvljenoj zemlji. U tebi.

Telo je projektovana suština.
Telo je odsustvo tela.
Telo sad nije plaža, a nije ni zimska nesanica.
Telo je lako dok leti da se oslobodi tela.
Telo može biti samo teret
jednog razgovora koji je mogao da se desi,
ali nije.

I sad tu sliku već guta sneg,
i talog proteklog vremena.

Izvor: Jasmina Topić: plaža nesanica Kulturni centar Novog Sada 2016. str. 81.


Februári csevegés

Az embertest mint pont az épület utolsó emeletéről
és a hó lágysága, a hiánybecézés,
egy, szükséges téli képet kereteznek be.

Most a tengerparton a köveken kifakult fű
terül, a homokpartot eső mossa

és ebben a hó nélküli ködben, a téged
otthon nyelő hóval,

a legalacsonyabb nappont
a talp alatt, a bénult földön nehezen elviselhető
viszketegséget kelt. Benned.

A test tervezett tartalom.
A test testhiány.
A test most nem homokpart, nem is téli álmatlanság.
A test míg repül, hogy a testtől szabaduljon, könnyű.
A test csak
egy megtörténhetett volna, de meg nem történt csevegés
terhe lehet.

És ezt a képet már a hó
és a múlt nyeli.

Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése