Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. augusztus 12., hétfő

Turczi István: Szószék – Propovedaonica


Turczi István Tata 1957. október 17. –

Szószék

A    közös   múltról    sorsod   már   levált.   Szószékről   le,
szószékre  fel;   egyedül   járod,  mit  járod:  futod  a  szív-
kanosszát.  Lábad  nem  érinti  a   márványlépcsőket, szinte
repülsz,  mint  aki  sűrűbb  hiányból  érkezett.  Lépéseid  is:
ahogy a damaszt lángra kap. Még nem tudod,  hogy a saját
rejtőző erőd  emel fel önmagad fölé. Olyan sokat szeretnél
elmondani.    Arra    lettél,    hogy    végigjárd    a    magad
különbejáratú   stációit,   tetszőleges   sorrendben,   pazarló
szigorral.    Hogy   olyan   legyél,   mint   egy   isteni    terv
kalligráfiája.   De   mi   haszna,   ha   nem  oszthatod    meg
senkivel.  Már   nem   emlékszel,   hétéves  voltál,  és  ott a
kistemetőben   a   gyereksírokat    szólongattad   a   metsző
hidegben.  Ami  rajtad  múlt,  abból nem lett könnyű jelen.


Forrás: Turczi István Kettős látás, Magyar P. E. N. Club, 2022. 14. oldal.


Propovedaonica

Sudba  ti  se  od  zajedničke  prošlosti  već   odvojila.  Dole  sa
propovedaonice,  pa  na  propovedaonicu;  kanosom  srca sam
hodaš,  ma  ne  hodaš,  juriš.  Noge  ti  mramorne stepenice ne
dotiču, kao da letiš poput nekog ko je iz  nekog gušćeg manjka
stigao. I  tvoji koraci: kao damast  plamtiti počinju. Još ne znaš
da te iznad sebe tvoja skrivena  snaga diže. Toliko toga bi hteo
ispričati.  Zato  si  stvoren  da kroz vlastite stacije sa posebnim
ulazom po proizvoljnom redosledu, rasipničkom strogošću sam
prođeš.  Da  budeš  takav kao kaligrafija jednog božanstvenog
plana.  Ali  šta  sve  vredi  ako  ni  sa  kime  ne možeš podeliti.
Više  se  ne  sećaš, imao si sedam  godina  i  tamo  na malom
groblju    u    oštroj    zimi     dečje    grobove  oslovljavao.   To
što  je  o  tebi   ovisilo  od  toga  laka  sadašnjost  nije  postala.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése