Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. november 23., szombat

Srđan Sekulić Mažuranićeva – Mažuranić utca


Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Mažuranićeva

U Mažuranićevoj
na Petrovaradinu
živeo je čovek
koji je imao knjigu Skendera Kulenovića.

Pošao sam tamo
po najjačem junskom suncu,
sa golemim nijjetom u srcu.

Putovao sam dugo,
sa drugog kraja grada
pa sam se onda uspeo i uz brdo.

Kupio sam roman „Ponornica“
a on mi reče da ima i „Pjesme“
pa sam i njih kupio.

Nizbrdo je bilo
lakše no uz brdo.
Jurio sam dole
bez dinara.

I na stanici se zaustavio.

Tamo su sedela dva dečaka.
„Čiji si ti brat?“
Pitao me je onaj veći.

„Strahinjin“- odgovorio sam.

„Poznat si mi nešto, jesi li odavde?“
„Nisam, sa Kosova sam“-rekao  sam.

„Znam ja što si došao ovde,
tamo je stalno neki rat“- reče manji,
i autobus broj devet stiže.
Mažuranić utca

Péterváradon
a Mažuranić utcában
élt a Skender Kulenović könyvét
áruló ember.

A forró júliusi napon,
níjjettel* szívemben
indultam oda.

Hosszan utaztam,
a város egyik feléből a másikig,
majd a hegyre kaptattam.

Megvettem a „Búvópatak” című könyvet,
mondta „Versei” is vannak,
azt is megvettem.

Lejtőn le
könnyebb mint felfelé.
Üres zsebbel
rohantam lefelé.

És az állomáson megálltam.

Két fiú ült ott.
„Kinek a testvére vagy?”
Kérdezte a nagyobbik-

„Sztrahinyáé” – feleltem.

„Ismerősnek tűnsz, idevalósi vagy:”
„Nem, koszóvói” – mondtam.

„Tudom, miért jöttél ide,
ott örökös a háború” – szólt a kisebb,
és megérkezett a kilences busz.

*níjjett - az imádság elvégzésére vonatkozó jószándék, áhítat

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://filozofskim.blogspot.com/2018/11/sran-sekulic-mazuraniceva.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése