Turczi István Tata 1957. október 17. –
Csak árnyak őrzik
Csak árnyak őrzik, ha olykor éjjel felriadok. A sötétség
nekem nem ellenség. Temető mellett születtem, ha
kinéztem az ablakon,
a szemközti ház kerítése mögött
két, borostyánnal benőtt, magas kőkereszt
zárta a
látószöget. Védtelen nyugalommal vágtam át ki tudja,
hányszor az Almási
úti temető sírjai között. Nyolcéves
lehettem, talán annyi sem. Volt, hogy
kora reggeli
ködben, volt, hogy a korán
jött alkonyat sárgán elomló
leple alatt. Megjegyeztem a sírok
helyét, megszólítottam,
akit ismertem is. A
tapasztalás szégyen nélküli angyala
vezetett. Még élveztem is, hogy nem félek, legalábbis
úgy csináltam, és működött
a
terápia. Amikor éjjel
felriadok, emlékezem arra, hogy
vannak emlékeim, és
néhány percig bizonyosan
tudom, mit csináltam, és
kikkel találkoztam az álomlétben.
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus
Budapest, 2011.
Samo senke čuvaju
Samo senke čuvaju, kad
koji put noću se iz sna trgnem.
Mrak mi nije protivnik. Neposredno pored groblja sam se
rodio, te preko prozora gledajući iza
ograde susedne
kuće vidik dva visoka, bršljanom obrasla kamena krsta
zatvarala. Između grobova groblja ulice Almaši ko zna
koliko puta sam nezaštićenom smirenošću prešao. Možda
kao osmogodišnjak ili još mlađi. Koji put u jutarnjoj
magli, koji put pak
ispod
žuto opalog vela ranog
sutona. Mesta grobnica sam pamtio, poznanike čak
i pozdravio. Besraman anđeo iskušavanja me je vodio.
Još sam i uživao
u tome da
se ne bojim, bar sam se
tako ponašao, ta
terapija uspešna je bila. Noću kad se
trgnem iz sna
setim se toga
da imam uspomene
i
nekoliko minuta zasigurno
znam u snovima
šta sam
radio i koga sreo.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése