Milan Rakulj Stihovi za jednog agnostika – Agnosztához intézett sorok

Milan Rakulj Livno 5. decembar 1985. –

Stihovi za jednog agnostika Ona je neoboriva činjenica sadašnjosti, ljepši dio čovječanstva, nastala čudom. Ona je dokaz teškog života u meni, zbog njene tvrdnje, da niko ne zna kako je nastao svijet i kuda isti teži  u dalekom i nedokučivom svemiru, ja zaboravljam kako izgleda dokolica, satima tražim odgovore a ne mogu ih naći i to samo zato što ona uporno neće toliko dugo da mi napusti misli. Ona vjeruje u nešto a ne zna u šta i svojim shvatanjima me navodi na grijeh jer u njenoj zbunjenosti vidim svoju šansu. Ona svaku noć sanja a uglavnom  se ne sjeća o čemu se tu radi, i njeni snovi zaboravljeni boga pitaj gdje zainteresovali su me više od sopstvenog života. Ona je kosmopolita, kada priča o metropolama moju glavu zablokiraju saobraćajne gužve i blicevi turista sa fotoaparatima. Ona nikad nije otišla na odmor dva puta  na isto mjesto, jer uvijek postoji   nešto što želi a još nije vidjela, stoga se trudim da razmišljam o pustim i egzotičnim krajevima kako bi se što ljepše osjećala  i više zadržala u mislima mi. Ona pojma nema da tamo nema svjetskog čuda koje bi se moglo porediti sa njom i da je kao glavna atrakcija  sebično izložena samo očima mojim dok mi svaku noć krade po dio sna ne bi li slučajno tako lopovski tiha zadužila svekoliko srpsko pjesništvo.

Agnosztához intézett sorok A nő a jelenben a megdönthetetlen tény, az emberiség szebb része, a csodával teremtett. Bennem az élet súlyos bizonyítéka, állítása miatt, miszerint senki sem tudja, a világ hogyan jött létre és merre tart a messzi, elérhetetlen világűrben, elfeledem mi az unalom, a válaszokat órahosszat mindhiába keresem és csakis azért, mert ő, a nő gondolataimat nem hagyja nyugodni. Hisz valamiben, de nem tudja miben, felfogásával bűnbe irányít, hisz esélyemet zavarában látom. Minden éjjel álmodik, ám arra, hogy mi is történik, nem emlékszik, de isten tudja hol feledett álmai saját életemnél is jobban érdekelnek. Kozmopolita, a világvárosokról szólva elmémet forgalmi akadályok és turista-fényképezőgépek blokkolják. Kétszer ugyanarra a helyre sosem ment nyaralni, mert mindig a még nem-látottra kíváncsi, ezért az elhagyatott, egzotikus tájakra próbálok gondolni, hogy minél jobban érezze magát és minél többet rám gondoljon. Fogalma sincs arról, ott nincs hozzá hasonló csoda és mint az egyetlen attrakció, önzően, szemem előtt ő lebeg, álmom egy részét minden éjjel elviszi, talán ily módon, tolvajul csendesen, az egyetemes szerb költészetet kötelezi le. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2015/06/tri-musketara-banjalucke-poezije.html