Reményik
Sándor
Kolozsvár,
1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.
|
A karácsonyfa énekel
Ha
szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség idején, Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, Óh csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény, Égő fenyőfa, égő áldozat, Akit az Isten ősi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak rajzolódjék mélabús árnyékom Imbolyogjon a szűk szobák falán, Mindegy, hogy mi lesz velem azután. |
Božićni bor peva
Ako je soba tesna: neka bude tesna.
Radost i u tesnoj sobi se rađa,
Sveće i u oskudici se pali,
O, neka mi sudba ne bude tužna apatija,
O, neka budem izvor svetla,
Nedužnoj deci obožavana jelka,
Ja, stranac, ja došljak,
Plamteća borovina, plamteća žrtva,
Koga Gospod iz svog iskonskog doma
Šalje, na radost čovečanstva.
Neka mi se otužna sena
Na zidu tesne sobe ocrtava,
Pa mi je daljnja sudba nevažna.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése