Snježana Rončević Samo me zima odnese iz ruke jeseni – Az ősz kezéből csak a tél visz el

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Samo me zima odnese iz ruke jeseni                        tvoja pesma Ponoć. Sneg. Hiljade belih leptira, krilima prekriva zemlju mog detinjstva. Zalutan u horizontu očekivanja, tražim rumenilo tvoga lica. Jedno u drugo, jezera se kroz zenice prolamaju. Zimzelena je hladnoća u prstima kojim ću ti dotaći. Tišina. Šum pahulje nebo je postalo, kosu da ti pomiluje. Najavi dane. I odraz mojih cipela u snegu.

Az ősz öleléséből csak a tél visz el                 a te költeményed   Éjfél. Hó. Gyermekkori otthonomat számtalan fehér lepke-szárny takarja.   A várakozás láthatárán eltévedve keresem arcodról azt a pírt.   A tavak egymásba szembogarakon keresztül zuhognak.   Ujjamban, mellyel megérintelek, örökzöld a fagy.   Csend. Ég küldte a pehely-susogást, hogy hajadat simítsa. Napokat hirdessen. És a hóban cipőm kopogását.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 81.