Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2020. január 13., hétfő

Danijela Trajković Она и он – A lány és a fiú


Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Она и он

Још је довољно млада
а опет
можда је заволела хлад
и његову тиху нарав
мада плава корита
што леже на обалама
бледог песка
дају наду

Још је довољно млад
па ипак
можда су му кише
испрале и последње трагове
које су му преци поверили
на чување
мада исписање хартије
што сијају испод површина
прозирних вода
дају наду

Осећам да скрива лето
испод изношеног капута

Чини ми се да му вири сунце
испод откопчане кошуље

Могао бих се сав сместити
у једном њеном даху

Могла бих се заклети
да његов извор моје вечности
само што не накваси
обоје

Скоро да сам сигуран
да би њен кањон
само мој зрак осветлио

Готово да чујем
јецај његове кости
коју крв љуби
док исписује
моје име

Кад би сада устала
и затражила да поцепамо
карте...

Кад би сада устао
да окупамо свет
да чист донесе
новорођени...

Кад би сада...
она...

Кад би сада...
он...

A lány és a fiú

A lány még egészen fiatal
mégis
talán megszerette a hűst és
csendes természetét
reményt sugároz
a halvány homokparton
fekvő kék
meder

A fiú még egészen fiatal
mégis
talán az esők
kimosták belőle
az ősök által megőrzésre
rábízott utolsó nyomokat is
de reményt sugároznak
az áttetsző víz felszíne alatt
csillogó teleírt
papirosok

Érzem nyarat rejt
a nyűtt kabát alatt

Kigombolt inge alól
mintha a nap leskelődne

Én a fiú akár egyetlen leheletébe
képes lennék otthonra lelni

Én a lány meg is esküdhetnék
forrásából eredő örökkévalóságom
talán mindkettőnket
megérint

Én a fiú szinte biztos vagyok
abban völgyszorosát
megvilágítani csak én tudnám

Én a lány szinte hallom
vért csókoló csontozatának
zokogását míg
nevemet
rója

Én a lány ha most felkelnék
és követelném tépjük szét
a kártyát…

Én a fiú ha most felkelnék
hogy a világot megmossam
hogy újszülöttet tisztán
hozzon…

Ha most…
a lány…

Ha most…
a fiú…

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése