Ranko Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –
|
Prepoznavanje
Tamo gdje završava
sazvježđe tvog pogleda,
treperi jedna tačka.
Ono si ti, govoriš sebi,
kada si bio sjemena ćelija;
prepoznajem te u sebi.
Ni slutio nisi da ćeš
tako daleko od sebe otići,
da bi ostao u sebi.
|
Felismerés
Ott, ahol tekinteted
csillagképe megáll,
egy pont remeg.
Az te vagy, mondod magadnak,
amikor még sejt-csíra voltál;
felismerlek önmagamban.
Nem is sejtetted,
önmagadtól ily messzire jutsz,
hogy önmagadban maradhass.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése