Zoran Bognar Izdajnik – Az áruló

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Izdajnik

Otac mi kaže:

ako želiš da saznaš

ko te je izdao

onda bi prvo trebalo

da odustaneš od zaštite

svojih voljenih...

Izdajnik je uvek ona osoba

koja te najbolje poznaje,

ona koja zna svaki tvoj korak,

kuda si otišao, kada ćeš se vratiti,

ona koja zna svaku tvoju tajnu,

želju, bol, besanu noć;

ona koja ti godinama glumi prijatelja i srodnu dušu;

ili možda ona s kojom si se s prstenom Ozirisa

zakleo na vernost u dobru i u zlu,

a koja će ti na kraju iščupati srce iz nedara...

Izdajnik je uvek ona osoba

koja prva ustane od stola,

koja prva napušta ušuškanost lavirinta kruga,

uz somnabulno „opravdanje“ lične paranoje:

da ne doživi sudbinu takozvane

odložene žrtve užasa...

Izdajnik uvek želi da odeš negde daleko,

što je dalje moguće,

jer ga tvoja udaljenost čini

kuražnijim i bezbednijim...

Izdajnik je ona osoba koja te je poslala tamo,

ona osoba u koju nikada nisi posumnjao...

Beograd, 2013.

Izvor: Zoran Bognar: Insomnija, bele noći Nova Poetika Beograd 2018.

Az áruló

Apám állítja:

ha meg akarod tudni

ki árult el,

először is szeretteid

védelmezésével

hagyj fel…

Az áruló mindig az az egyén,

aki legjobban ismer,

aki minden lépésedről tud,

aki tudja hová mentél, mikor térsz vissza,

aki ismeri titkaidat,

kívánságodat, bánatodat, álmatlan éjszakáidat;

az, aki éveken keresztül színleli, barátod, lelki társad;

vagy talán az, akivel Ozirisz gyűrűjét szorongatva

örök hűséget fogadtatok,

de végső soron szívedet tépi ki…

Az áruló mindig az az egyén,

aki az asztaltól elsőként kel fel,

aki, a személyes szorongás nevetséges „mentségével“,

elsőként hagyja el a körkörös útvesztő susogását:

hogy az úgynevezett iszony későbbi áldozatának

sorsa utol ne érje …

Az áruló mindig azt kívánja, messze menj,

lehetőleg minél messzebbre,

mert ha távol vagy, bátrabb

és biztonságban érzi magát…

Az áruló az az egyén, aki oda küldött,

az az egyén, akiben sosem kételkedtél…

Belgrád, 2013.

Fordította: Fehér Illés