Маriја Najthefer Popov Eho – Visszhang

 

Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –

Eho   Dodirujem te a nema te Govorim ti a ne znam gde si čuješ me Milujem te nedodirom osećam te pod prstima medju dlanovima školjke se otvaraju u mojim ustima pod stisnutim zubima iskotrljaju se biseri i zveče: Volim te! Volim te! i te dve reči zamene sve duge priče i pokušaje da se zakoče nabujale emocije Uzalud! Skotrljaju se biseri i nanižu omču oko moćnog uma i stežu do poslednje želje koja odjekuje: Volim te ! Poslednje što čujem: Eho se vraća: i ja tebe! i jaaaa tebeeeeee.....

Visszhang   Érintelek de sehol sem vagy Hozzád beszélek de nem tudom hol vagy hallasz-e Érintés nélkül simogatlak ujjammal tenyeremmel érezlek számban az összeszorított fogak között kinyílnak a kagylók görögnek és csörögnek a gyöngyök: Szeretlek! Szeretlek! és ez az egy szó helyettesít minden mesét Hiába! az áradó érzelmek féken tartása Görögnek a gyöngyök hurkot vetnek az értelemre és a visszhangzó utolsó kívánságig szorítják: Szeretlek! Amit még hallok: Érkezik a visszhang: én is téged! ééén is téééééged…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor