Faiz Softić Gljiva – A gomba

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Gljiva   Nekad bijah čaša vina što se cakli kao oko – Tunelima nigdje kraja a ja gljiva u hatuli – rasipa se svjetlost crna. Vehne gljiva zalivena. A sad zbogom crne ptice što na misli slijetaste u po noći kad žarulja već zamire. Dovedite bijelog konja da uskočim u zengije I od sebe do u sebe da pobjegnem. Sviće jutro, puca zora, I mrak curi u pećinu gdje samrtni jek se čuje.

A gomba   Egykor mint a szem csillogó pohár bor voltam – Végtelen az alagút én meg gomba vagyok a szögletben – terjed a fekete fény. Sorvad a locsolt gomba. És most, lámpaoltáskor az éj közepén gondolatra szálló fekete madarak, isten veletek. Fehér lovat hozzatok, nyeregbe szállok És magamból magamba menekülök. Virrad, hasad a hajnal, A barlangba, ahonnan a halálsikoly hallatszik, homály csorog.   Fordította: Fehér Illés

Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu – Bihor, 2016. 107. str