Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2021. szeptember 24., péntek

Željka Avrić Помирење – Megbékélés

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Помирење
 
где је та песма тај тихи бол
склопљене очи дрхтаји жица  
у загрљају ветар и птица
ближе небу још ближе сну
 
у празном гнезду тишина празнује
 
са кровова капље месечина
пoглед у боји руменог стида
дотиче маглене обале жеља
 
све чешће ћутим
понекад љубим
помало старим
и слутим
слутим
 
далеки смех детињства
јесен у бдењима
јутарње неспокоје
 
безимене цесте и туђи трагови
траже смисао у некадашњој суштини
 
чекања кисну као послушна псета
раздевичену чежњу
боли невиност успомена
 
и сневам 
док дуго бдим
и видим
видим
све оно што је
у ово моје
 
смејем  се псујем пркосим
живим о води мислим на хлебу
ћутим мајчиним млијеком
казујем у ветар у ветрењаче
 
и равно и плавно и рујно и нујно
све давно где сам и што јесам
 
па станем и
дрхтај смирим 
и мирим
мирим
оно некада
са овим сада
 

Megbékélés
 
hol van az a dal az a csendes gyötrelem
csukott szemek húrok rezgése
a szél ölelésében és a mennyhez
közeli az álomhoz még közelebbi madár
 
csend  honol az üres fészekben
 
a tetőkről holdfény csepeg
a piruló szeméremtekintet meg
az óhaj ködös partját érinti
 
egyre többet hallgatok
olykor csókolok
öregszem valahogy
és sejtem
sejtem
 
a gyerekkor távoli mosolyát
a virrasztásban az elmúlást
az ébredésben a szorongást
 
tartalmat az egykori lényegben
ismeretlen utak idegen nyomok keresnek
 
szófogadó kutyaként ázik a veszteglés
a szüzességét vesztett vágy fájdalma
ártatlanságemlék
 
és álmodok
míg virrasztok
és látom
látom
mindazt ami
az enyém
 
nevetek káromkodok dacolok
vízen élek kenyéren gondolkodok
hallgatok anyatejjel
üzenem a szélbe szélmalmokba
 
egyenesen kékesen kipirultan szükségszerűen
azt ami egykor voltam és ami most vagyok
 
hát megállok
remegésem nyugtatom
és ami valaha volt
a mával
békítem
engesztelem
 
Fordította: Fehér Illés

I

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése