Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2021. november 24., szerda

Radmilo V. Radovanović Neželjeni život – Nem-kívánt élet

 

Radmilo V. Radovanović Divin 28. avgust 1957. – 

Neželjeni život
 
Te večeri izgubio sam ljubav
Njezino studeno srce ode u sjećanje
Naši raznobojni pokrivači ostadoše prazni
Očajanje osta u prljavim izgužvanim čaršafima
Polako sam umirao u kišnoj večeri
Jedan neželjeni život nastavio da živi
Neka igra zvukova podizala me sa mjesta
Krik gavrana u noći prolamao se
Ta ptica i sad liči na uzvik i moju sjenku
Priznajem u sebi otišla si pazi kuda ideš
Nije teško priznati nikada da se vratiš
Bila je to sama ivica jeseni te 1978 godine
Sišao sam sa tvojih velikih usana
I vratio u tamnu ljušturu sebe
Završi se naša ljubav prekid bez straha
Sad kušaj tamnocrveno vino koje smo pili
Okreni oči prošlom obuzdaj svoj krik odsutnosti
Neka ostane tako nek se njen osmijeh širi
Ja ću da plovim ponovo kraj sirena
Hoću da čujem pjesmu Eola
Da zaboravljam duboki jecaj nečiji
Ono naše mjesto pustu ogromnu okolinu
O dušo moja ostao sam ovdje
Možda te traži nečiji glas
I jedno zatreptalo srce
Iz kolijevke što se beskonačno ljulja
U pjesmi Volta Vitmena viknuvši nad sve ovo…
 
7.11.2017.

Nem-kívánt élet
 
A szerelmet azon az estén veszítettem el
Fagyos szíve emlékezetbe ment
Többszínű takaróink üresen maradtak
Az iszony a piszkos gyűrött lepedőkben maradt
Az eső-áztatott estében lassan haldokoltam
Egy nem-kívánt élet tovább él
Holmi hangok játéka keltett fel
Az éjben holló-sikoly hallatszott
Az a madár most is sikolyra árnyamra hasonlít
Bevallom elmentél vigyázz hová mégy
Sosem nehéz bevallani ha visszatérsz
Ősz eleje volt akkor 1978 évében
Elváltam dús ajkadtól
És visszatértem önmagam sötét burkába
Szerelmünk véget ért félelem nélküli szakítás
Most az általunk fogyasztott vörösbort kóstold
A múltba tekints fékezd hiányod sikolyát
Hát maradjon így terjedjen mosolya
Én ismét a szirének között fogok lebegni
Eol énekét akarom hallani
Hogy feledjem valaki keserves sírását
Azt a hatalmas puszta teret helyünket
Ó kedvesem itt maradtam
Talán keres valaki hangja
És egy dobogó szív
Mindezt mindenek fölé Walt Whitman
versében végtelen lebegő bölcsőből kiáltom…
 
2017. 11. 7.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor - iz zbirke: Radmilo V. Radovanović: Apolonova lira

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése