Katarina Sarić Mazga – Ebadta

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

Mazga
 
Možda jednom
kad budeš strugala zakorjela stopala od potucanja
i kad ti koža bude od spečenice zemlje tvrđa
 
Možda ćeš priznati da si me voljela
mazgo jedna divlja
s mesinga rđa
prije bi otpala
 
Jednom
kad budeš ispirala rožnjače na bistrom izvoru
Možda se prisjetiš kako sam te srkao
kao supu u tanjiru
natopljenu sredinom hljeba
lizao ti suzu svaku pio
meku kao svilu
 
Uvijao te u zavežljaj
prstima mapu po leđima
crtao ti puta do kućice na ostrvu blaga
Ti Arijadna i moja ruka blaga
i malo baštice za okopa
crvena konca za srećan kraj
do granice
s ostatkom svijeta ukopa
ma i velika potopa
samo da smo skupa
 
Moja mazgo tvrdoglava
stranputice
sam prao ti iz krvi
ko posljednji a ko prvi
ispirao grumenje iz žive vode
na sam pomen slobode
i tvoga ritanja u trbuh padao pa ustajao
nadao
se
za stol, sol i kruh
za doček
ne osvitao
 
Kako sam te u krilu njihao
kopčao i hranio
Svako si mi korito prevrnula
u potrazi za dnom
i dokazom
čije je starije i čije prvo
ab ovo
 
Možda će ti se
kad zazvečiš kao tikva šuplja
učiniti da opet čuješ moje riječi
kom pametnija a kome gluplja
retorička pitanja i drobljenja
bila su ti važnija
mazgo moja nedokazana
 
– Čuješ li ih?
 
Kako ih opet krckaš drobilicom da čorbu zapržiš
dodaš i ono crno ispod nokata
i pepela
i još po koju dlaku iz jajeta
 
-Jesi li makar sad srećna?
 
Možda jednom
kad te izdaju hirovi
izbace na obalu virovi
budeš zastala
mazgo moja besamarna
kopita povila i rane zavidala
pa se prisjetila
kako si me jednom voljela
priznala
 
Ako ti je prsta obraza
preostalo
Moja mazgo
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-globus-hystericus-izbor/
 
 
Ebadta¹
 
Egyszer talán
ha majd a vándorlástól kérges talpadat vakarod
és bőröd a cserepes földtől kérges lesz
 
Talán bevallod szerettél
te fékezhetetlen
a sárgarézről a rozsda
hamarabb esik le
 
Egyszer
ha majd a friss forrásban szemedet mosod
Talán eszedbe jut ahogy áztatott
kenyéren keresztül mint
tányérból a levest szürcsöltelek
selyempuha könnyedet meg
cseppenként ittam
 
Bekötöztelek
ujjammal hátadra az ékesség szigetén
lévő házig vezető utat rajzoltam
Te Ariadné és gyengéd karom
meg a háztáji
vörös szálak a szerencsés véghez
a határig
le a maradék világgal
a hatalmas árvizekkel
csak együtt legyünk
 
Keményfejű ebadtám
véredből
útitársnőket mostam ki
ki az utolsó ki az első
az élő vízből rögöket mostam ki
a szabadság említésekor
és rugdalózásodkor hasra estem majd felkeltem
reméltem
lesz
asztal só és kenyér
fogadás
virradat
 
Ahogy ölemben ringattalak
öltöztettelek és etettelek
Keresve a mélységet
a bizonyítékot
minden medret felborítottál
kié az elsőbbség kié az igazság
ab ovo
 
Talán
ha egyszer üres tökként kondulsz
úgy tűnik újra hangomat hallod
a kinek okos kinek balgatag
szónoki kérdések és válaszok
számodra fontosabbak voltak
hajthatatlan ebadtám
 
– Hallod őket?
 
Ahogy ismét zúzóval ropogtatod hogy rántást készíts
azt a körmöd alatti feketét is hozzáadod
a hamut is
meg a tojásból néhány szőrszálat is
 
– Most legalább boldog vagy?
 
Talán egyszer
ha szeszélyes mivoltod cserben hagy
és partra dobnak a hullámok
megállsz majd
kicsapongó ebadtám
patákat behúzva sebeket gyógyítva
eszedbe jut
hogy egyszer szerettél
bevallod
 
Ha becsület maradt még
benned
Ebadtám
 
¹A cím pontos fordítása: öszvér
 
Fordította: Fehér Illés