Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –
|
Jesenjinova
kuja u tvojim očima
Ноћас ћу ти причати о куји
у очима твојим видим
да ме тако гледаш
У мом срцу тече растужена река
којом плутају одбачени штенци
а над обалама плачу беле брезе
и чује се плач мајке из сибирских даљина
О где си доме и мој родни
прагу
да пијан од љубави на теби завршим
Страст сам осетио и сад немам камо ни коме
Црна земља и вечити санак
Од те су страсти јаче.
Збогom драга кујо
Збогом доме растужени
Срећан идем у бесповрат хладни
Ја сам горео од те луде страсти
Која гори од завичајног огњишта јаче
и није ми жао!
То не живи свако..
|
Szemedben
Jeszenyin kutyája
Ma éjjel a kutyáról mesélek
ahogy nézel
szemedben látom
Szívemben eldobott kiskutyákat
sodró komor folyó folyik
a parton meg fehér nyírfák sírnak és
a szibériai távolból az anyák sírása hallatszik
Ó otthonom küszöböm hol vagy
hogy szerelemben égve nálad fejezzem be
Tudom mi a vágy most nincs hová kihez mennem
A fekete föld és az örök álom
Erősebb ettől a vágytól.
Isten veled kedves kutya
Isten veled elárvult otthon
Boldogan megyek a hideg végtelenbe
Ettől a szülőföldi tűzhelytől
erősebben égő bolond vágyban égtem
és nem sajnálom!
Ezt mindenki nem éli meg…
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése