|
Fotografija
Svako jutro,
kada se probudim, sa suprotnog zida pozdravlja me venčana fotografija ženinih
roditelja. U tankom, crnom okviru pod staklom, retuširana s dodatkom veštačkog
cveća. Nisam ljubitelj te vrste zidnog ukrašavanja i prigovorim ženi, ponekad.
Nepokolebljiva je. Rano ih je izgubila, pa brzo odustajem. O njima znam iz njenih
priča. Voleo bih da sam ih poznavao lično. Priče su uvek zaslađene. Danima me
proganja misao kako s njima da stupim u razgovor. Solomon je uspeo da savlada
jezik ptica. Zašto da i ja ne pokušam i savladam jezik mrtvih? Zar nisu život
i smrt u vlasti jezika? Pala je odluka.
Tog jutra duže
zadržavam pogled. Ne znam kako da počnem. Preda mnom slika bračnog para. Gledaju
me setno s neznatno naglašenim osmesima. Sa prodornim izrazima lica. Lako je Solomonu,
njegove ptice pevaju. U mom slučaju postoji nešto što, očito, previđam. Mrtva
usta ne govore. Već sam blizu da odustanem u suludoj nameri. U dnu sobe poče oprezno
da otkucava zidni časovnik. Tri puta. Ovo je znak. Ne, ne odustajem! Siguran sam, obraćaju mi se, a ja samo moram
da odgonetnem šta žele da mi saopšte. S naporom naprežem misli. Uzalud.
Osećam kako odgovor lebdi u vazduhu, pomešan s odlazećim tonom zidnog časovnika.
Glavu spuštam na jastuk i sklapam oči. Moram probati sve varijante. Možda mi se
posreći ovako. Potrajalo je kratko. Spavaću sobu ispuni baršunast, ženski glas:
– Molimo te, reci joj da nas skine sa zida.
Dovoljno smo bili tu. Zna da smo je mnogo voleli. Neka nas sačuva u sebi.
Naglo otvaram
oči. Žena me drmusa i reaguje burno:
– Jesi li si
ti normalan? Šta to bulazniš?
– Ali, samo sam...
– nisam uspeo da izgovorim do kraja.
– Ne klevetaj
mrtve, mahnitaće ti duša i bićeš kažnjen od živih! – izgovara brzo ne prestajući
s drmusanjem.
Ne pokušavam
dalje. Shvatio sam. Brak je, zaista,
trijumf mašte i inteligencije. Ako hoćeš da tvoj partner sluša svaku tvoju
reč, pričaj u snu.
Spavaćom sobom
odjednom se prolomi tresak. Jednako smo iznenađeni. Slika pade sa zida i staklo
se rasprši po podu u mnoštvo sitnih parčića. Žena me preseče svojim britkim pogledom.
U našem domu već danima nema pravog razgovora.
Na mestu predviđenom
za venčanu sliku njenih roditelja ocrtava se pravougaoni, prašnjav trag.
|
Fénykép
Reggelenként felébredve, a szemben lévő
falról, feleségem szüleinek esküvői fényképe köszönt. Üveg alatt, vékony,
fekete keretből, retusálva, művirággal ékesítve. A fal ilyen díszítését nem
szeretem, néha feleségemnek panaszkodok is. Hajthatatlan. Korán veszítette el
őket, gyorsan visszakozok. Róluk, amit tudok, feleségemtől tudom. Szerettem
volna őket személyesen ismerni. A mesék mindig szépítenek. Napok óta azon
gondolkodom, hogy tudnék velük beszélgetni. Salamonnak sikerült a madarak
nyelvét elsajátítani. Miért ne próbálnám meg én a halottak nyelvét
megtanulni? Ugye, az élet és a halál nem a nyelv hatalmában vannak?
Döntöttem.
Azon a reggelen hosszabban nézem. Nem tudom,
hogyan kezdjem. Előttem egy házaspár képe. Búsan néznek, mosolyuk rejtett. Tekintetük
átható. Salamonnak könnyű, madarai énekelnek. Esetemben bizonyára valamit
szem elől tévesztek. Halott száj nem beszél. Már-már feladom ostoba
szándékomat. A szoba mélyén a falióra óvatosan ütni kezd. Háromszor.
Ez jel. Nem, nem szállok ki! Biztosan hozzám fordulnak, csak meg kell
fejtenem, mit üzennek. Erőmet megfeszítve gondolkodok. Mindhiába. Érzem, a levegőben,
a falióra tűnő hangjával együtt lebeg a válasz. Fejemet a párnára hajtom,
szemem lehunyom. Minden változatot meg kell próbálnom. Talán így sikerül.
Rövid ideig tartott. A hálószobában bársonyos, női hang csendül:
– Kérlek,
mondd meg feleségednek, vegyen le bennünket a falról. Eleget voltunk itt. Tudja,
nagyon szerettük. Magában őrizzen bennünket.
Szememet
hirtelen kinyitom. Feleségem ráz, ingerültem reagál:
– Normális vagy?
Mit dumálsz?
– De én csak…
– végigmondanom nem sikerült.
– A halottakat
ne rágalmazd, lelked bánja, egész életedben bűnhődni fogsz! – mondja egy
szuszra, engem rázva.
Tovább nem
kísérletezek. Megértettem. A házasság, vitathatatlan, a képzelet és a
műveltség diadala. Ha azt akarod, hogy partnered figyeljen rád, álmodban
beszélj.
A hálószobában
egyszerre robaj hallatszik. Mindketten meglepettek vagyunk. Leesett a falról a
kép, az üveg a padlón szanaszét szóródott. Feleségem éles tekintetével
szembesülök. Otthonunkban nyugodtan napok óta nem beszélgetünk.
Az esküvői
kép helyén négyzet alakú poros nyom éktelenkedik.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése