|
Gotova
stvar
Na ulaznim vratima oglašava se zvono. Zvonjava i nervozno kucanje
ubrzo prelazi u žestoko udaranje. Ona zna ko lupa. Očekuje ih danima. Celu noć
ne spava. Zidni časovnik pokazuje pet časova. Zaustavlja dah. Usnulog sina pritišće
na grudi. Ne otvara. Pri svakom udarcu dete se trza. Nakratko nastaje mrtva tišina.
Rukom prigušuje dečje disanje. Trenutni muk ne sluti na dobro. Odjednom, prolama
se tresak. Izbijena vrata lupaju po patosu kao eksplozija granate. Ona vrisnu,
zajeca sin. Laserske lampe osvetljavaju ih u mraku. Poslednji u grupi prispelih
okreće prekidač. Prostor ispuni svetlost. U sobi pet policajaca i dva civila.
Kao da je potraga za drogom.
– Gospođo J. M., dužnost mi je da vam uručim sudsko rešenje koje niste
preuzeli lično. Dete je dodeljeno ocu. Ovde potpišite! – strogo službeno naređuje
sudski izvršitelj. Pruža joj parče hartije.
Žena uzmiče, jače privija dete na grudi, ne potpisuje. Ne želi da čuje
nikakvo objašnjenje. Zna kako je pripao ocu. Glavni policajac kreće na mig sudskog
izvršitelja. Pokušava da joj uzme dete. Grudi joj se nadimaju i ispušta vrisak.
Dete se zagrcnu
od plača. Oprezno se povlači prema balkonskim vratima. Drugi uniformisani poslušnik je brži.
Zaustavlja je. S naporom
joj otimaju dete. Pritrčavaju ostali, hvataju ženu, zavrću
joj ruke. Počinje žestoka borba.
Raspomamljena, dobija neslućenu snagu.
Udarci nogama sevaju po cevanicama mučitelja. Nekako
se otrgnu i jurnu na dva otimača koji su, sa sinom,
već u dvorištu. Policajci prsima zagrađuju dete i koračaju prema službenom vozilu. Očajnički
pokušava da dohvati dete.
Uspeva da ga zgrabi
za nogu. Iz sobe istrčavaju ona trojica prethodno savladanih. Izbezumljenu majku ruše na zemlju. Dete spontano zabija policajcu zube u vrat. On vrisnu i popusti
stisak njegove
ruke. Dovoljno da mali ratnik
izmigolji i potrči prema komšijskoj bašti. Nastaje
opšti metež.
Svi trče za detetom. Trči i sudski
izvršitelj. Jedino onaj drugi,
zagonetni civil,
stoji nepomičan. Majka prva sustiže sina.
Vešto ga grabi u trku. Možda bi i uspela da joj policijsko vozilo ne prepreči put. Ponovo je ruše na zemlju zajedno s prestravljenim detetom. Sinčić urliče i uporno
doziva majku. Nemoćna
ispušta očajnički krik, kao jauk samrtnika. Dva policajca odjednom se povlače u stranu.
Sigurno imaju decu. Ostala trojica su revnosni. Ne popuštaju ni za milimetar. Naredba mora da se izvrši
bez pogovora. Sudski izvršitelj zapisuje u rokovnik kako majka
odbija da potpiše zapisnik. Uplakanog dečkića
guraju na zadnje sedište automobila. Kao kofer.
Majka zanemi. Stoji na mestu kao zaleđena. Ne trepće.
– Ovde se poštuju zakoni! – zaurla
ugriženi policajac i zalupi vrata policijskog vozila koje brzo
nestaje iza okolnih kuća.
Zagonetni, drugi civil
ponizno otvara desna vrata prostornog Land Rovera i
propušta sudskog izvršitelja. Ovaj polako seda, pokraj sedišta odlaže podeblju
tašnu punu rešenja i nadmeno izgovara:
– Gotova stvar! – Agitata res!
Vozač lagano zatvara
vrata i trkom prelazi
na drugu stranu. Službeno sudsko
vozilo lagano napušta dvorište kuće obespravljene majke.
Dete ništa nisu
pitali...
|
Kész tény
Megszólal a bejárati csengő. A csengetés és az ideges kopogtatás
hamarosan kemény ütésváltássá változik. A nő tudja, ki dörömböl. Napok óta őket
várja. Egész éjjel virraszt. A falióra öt órát jelez. Eláll a lélegzete. Alvó
fiát magához szorítja. Ajtót nem nyit. A gyerek minden ütésre megrándul. Pillanatnyi
halotti csend. Kezével a gyerek lélegzetét tompítja. A csend fenyegető.
Egyszerre, robaj. A kitört ajtó robbanásszerűen csapódik a padlóra. A nő sikolt,
a gyerek felzokog. A sötétben lézerlámpák világítanak. A csoport utolsó tagja
a kapcsolót babrálja. Villanyt gyújtott. A szobában öt rendőr és két civil.
Mintha drogot keresnének.
– J. M. asszony, a bírósági végzést,
amit nem akart átvenni, személyesen kell átadnom. A gyereket az apának
ítélték. Itt írja alá! – utasítja szigorúan a bírósági végrehajtó. Darab
papírt nyújt az asszonynak.
Hátrál a nő, gyerekét szorosabban
magához húzza, nem ír alá. Magyarázatot sem akar hallani. Tudja, hogyan
került az apához. A rendőrfőnök a végrehajtó szemmozdulatára indul. El akarja
venni a nőtől a gyereket. Mellkasa tágul, visít. A gyerek zokog. Óvatosan
megy a balkon felé. A másik szófogadó egyenruhás gyorsabb. Megállítja a nőt.
Erőszakkal veszik el tőle a gyereket. A többiek is odasietnek, lefogják a
nőt, karját csavarják. Elkeseredett harc kezdődik. Felbőszülten hihetetlen
energia szabadul fel benne. Lábával a kínzók sípcsontját rugdossa. Valahogy
kiszabadította magát, a két rabló után veti magát, akik a gyerekkel együtt
már az udvarban vannak. A rendőrök kordonnal fedik a gyereket és a hivatalos
jármű felé mennek. Kétségbeesetten próbálja a gyereket elérni. A lábát
sikerül megfogni. Megjelennek a szobában imént legyűrtek. Földre lökik a
megtört anyát. A gyerek önkéntelenül harap a rendőr nyakába. Felüvöltött és szorítása
enyhült. Elég volt ahhoz, hogy a kis harcos keze közül kicsússzon és a szomszéd
kert felé szaladjon. Általános a zűrzavar. Mindenki a gyereke után szalad. A
végrehajtó is. Csak az a másik, a rejtélyes civil áll mozdulatlanul. A gyereket
az anya éri el. Futtában ügyesen kapja fel. Talán sikerrel is jár, ha a
rendőrkocsi útját nem állja. A megriadt gyerekkel együtt ismét a földre
teperik. Ordít a gyerek, egyre anyját szólítja. Az anya tehetetlenségében
reményvesztett halandóként jajdul. A két rendőr visszakozik. Biztosan van gyerekük.
A másik három kitartó. Jottányit sem engednek. A bírósági ítéletet végre kell
hajtani. A végrehajtó felírja, az anya a jegyzőkönyv aláírását elutasítja. A
síró gyereket a hátsó ülésre tuszkolják. Mint egy bőröndöt.
Elnémul az anya. Dermedten áll. Nem
pislant.
– Itt tisztelik a törvényt! – ordítja a
megmart rendőr. Becsapja a rendőr-kocsi ajtaját és eltűnnek a házak között.
A titokzatos másik civil alázatosan
nyitja ki a tágas Land Rover ajtaját és beengedi a végrehajtót. Kényelmesen leül,
az ülés mellé helyezi az aktákkal tele táskát és pöffeszkedve mondja:
– Kész! – Agitata res!
A vezető lassan becsukja az ajtót, szalad
a másik oldalra. A hivatalos bírósági gépkocsi lassan hagyja el a jogfosztott
anya udvarát.
A gyereket senki sem kérdezte.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése