Gergely Tamás Kettejükről szól – O njima dvojici

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Kettejükről szól        - Gyere csak! - mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója.      Az is.      - Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve benne is voltunk.      Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól.      - Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen, folyamatosan írtuk.      Komája megkockáztat itt egy kérdést:      - Aztán miről szólt a darab?      - Hát ez az. Arról szólt, hogy nem tudjuk, miről szól.      - Szóval nem volt kifejlete.      Vadmalac folytatni akarta, de komája áttért konkrétumokra:      - Szedik fel a flasztert. Itt, az utca végén.      Eltátja Vadmalac a száját:      - Hát azt meg miért?

O njima dvojici        – Dođi već! – reče jaranu na samom ulazu. Još nije ni stupio unutra, noga mu u vazduhu visi. Očigledno nešto važno želi saopštiti.      Stvarno je važno.      – U snu smo pozorišni komad pisali. Pisali smo, ustvari i unutra smo bili.      Jaran ga samo gleda, čudom se čudi obrve su mu na čelo ostali. Zbog znatiželje.      – Što smo pisali o nama smo pisali, nismo završili, stalno smo pisali.      Jaran u tom momentu usudio se upitati:      – Pa o čemu govori ono napisano?      – U tome je problem. Govori o tome da ne znamo o čemu govori.      – Znači nema završetka.      Vepar je hteo nastaviti ali jaran nešto konkretno tvrdio:      – Razbijaju pločnik. Tu, na kraju ulice.      Vepar se začudio:      – A to zbog kog đavola?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#179