Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2022. június 10., péntek

Dušan Gojkov № 20 - № 20

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 20
 
evo
opraštam se od tebe dragi moj ni ona tvoja ulica što vodi do parka koju sam toliko voleo zbog poslastičarnica ne zove se više isto ni sladoleda više nema
 
ovom alejom nekad su hodali tadeuš i vasko za njima sen jednog desetogodišnjeg dečaka na raspustu
 
sve do vodotornja pa onda levo do belih klupa kugle šimšira vlažne su kao i tad nekad davno
 
bronzane žabe koje su u boljim danima vodu prskale sad su suve zarđale
 
čak i stara pumpa je nestala ipak pred paviljonom ostali su neki davni mirisi cvrkut ptica
 
evo jutro je ponovo i nije više onako lep dan kao juče nedelja je porodični ljudi sede u svojim domovima pripremaju ručkove vole se svađaju preziru ili već nešto
 
danas idem natrag da bih sutra prekosutra već bio doma
 
smešno
 
navikao sam se i na onu bocu mleka novine pred vratima izjutra topao kroasan susetke što šetaju sićušne pse krmeljivu concierge
 
a ovde nekad davno sumrak osvetljen samo vatrom kamina u kojem su cepanice fino pucketale mirisale na dom
 
srednji talasi na starom prastarom radio aparatu sa „magičnim okom” (johanesburški simfonijski orkestar, gustav maler, recimo)
 
šolja toplog čaja komad svežeg mramornog kolača debeo džemper neka dobra stara knjiga
 
da li je ikada bilo ičeg od ovog grada od te kuće od te sobe od tog mira i tišine da li je postojalo
 
išta
 
ne znam
više ništa ne znam
ništa
 
otkako je posečeno
onih sedam jablanova
pod prozorima

№ 20
 
nos
búcsúzom tőled cimborám annak a parkba vezető utcádnak a neve is változott amit a cukrászda miatt annyira szerettem  és fagylalt sincs többé
 
ezen a fasoron egykor tadeus1 és vasko1 sétáltak mögöttük meg szünidőben egy tizenéves gyerek
 
egészen a víztoronyig majd balra a fehér padig a puszpáng levelei mint egykor nedvesek
 
a jobb napokat megélt vizet csorgató bronz békák most szárazak rozsdásak
 
még a régi pumpa is eltűnt mégis a csarnok előtt megmaradt valami a régi illatból és a madárcsicsergés
 
íme ismét reggel van és már nem oly szép mint a tegnap vasárnap lévén a családos emberek otthon tartózkodnak ebédet készítenek szeretik netán lenézik egymást pörölnek
 
ma visszaindulok hogy holnap holnapután már otthon legyek
 
nevetséges
 
megszoktam azt az üveg tejet is reggel az ajtó előtt az újságot a meleg a croissant a kutyákat sétáltató szomszédasszonyokat a csipás házmestert
 
itt valaha a szürkületben csak a kandalló tüze világított melyben otthon-illatot terjesztve hasábfák pattogtak
 
középhullámok a „varázsszemmel” rendelkező ősrégi rádióból (mondjuk Gustav Mahler és a Johannesburgi szimfonikusok)
 
egy csésze meleg tea egy darab márványkalács meleg dzsemper jó könyv
 
volt-e valaha is valami ebből a városból házból szobából nyugalomból csendből egyáltalán
 
létezett-e
 
nem tudom
immár semmit sem
tudok
 
amióta az ablak előtt
azt a hét jegenyefát
kivágták
 
Fordította: Fehér Illés
 

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 41-42.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése