Snježana Rončević Nigdina naivnih pitanja – Az együgyű kérdések sehol-sincse

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina
naivnih pitanja
 
Ruka je po navici, dijagnozu,
nerazumljivim rukopisom ispisala.
 
(Srce je mišić.
Služi za pumpanje krvi.
Nije njegovo da razmišlja.)
 
Zamiču sjenke iza ugla,
na poznatom prolazu.
Tako dragi ljudi odlaze.
 
(O kako je užasno,
kako je, neoprostivo užasno,
to trošno raspadanje, svega što živi.)
 
„Nema pitanja bitnijih od
naivnih pitanja.”
              Vislava Šimborska
 
Kako zakopčavaš, sanjiv, jutrom,
poslednje dugme na košulji?
 
Kako se ljutiš na cipele,
kad te ogledalo barice,
u kišnu jesen zavara?
 
…………………………….
 
Ponekad ti glasno, neoprezne riječi,
o prepoznavanju ljubavi izgovaram.
 
I strah moj zastane nad tobom stvarnim.
 
(Svejedno mi je tad! Nisam zaludno zapitana:
Da li je umjetnost, uistinu veća od života?
Da li umjetnost može da zaustavi vrijeme)?
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 24-25.
 
 
Az együgyű kérdések
sehol-sincse¹
 
Szokás szerint a diagnózist a kéz
érthetetlen kézírással írta.
 
(A szív, izom.
A vér szivattyúzására szolgál.
A gondolkodás nem az ő feladata.)
 
A sarok mögött,
az ismert átjárón, árnyak vonulnak.
Így mennek el a nekünk kedves emberek.
 
(Ó, mily szörnyű,
mily megbocsáthatatlanul szörnyű
ez a minden, ami élő szertefoszlása.)
 
„Az együgyű kérdéseknél
nincs fontosabb kérdés.”
              Wisława Szymborska
 
Ingeden az utolsó gombot, reggel,
álmosan, hogyan gombolod be?
 
Hogyan haragszol a cipőre,
mikor az őszi esőben
a pocsolya tükre megtéveszt?
 
…………………………….
 
Olykor, hozzád szólva hangosan ejtem ki
a szerelem felismeréséről szóló gondatlan szavakat.
 
És félelmem valós mivoltod előtt megtorpan.
 
(Nekem akkor mindegy! Nem hiába kérdem:
A művészet tényleg több az életnél?
Képes-e a művészet az időt megállítani?
 
¹A Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 7. verse
 
Fordította: Fehér Illés