Jász Attila Üres toronyszoba – Prazna soba zvonika

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Üres toronyszoba
 
Kedves Friedrich, fehér inget veszek a tiszteletedre, a meleg miatt
rövidnadrággal, de nem talállak a házban. Alul, a múzeumodban
dokumentumok, egykor kiadott műveid eredeti példányai. Ahogy
kell. Felmegyek a toronyszobába, ami teljesen üres.  Semmi nyoma
annak a másik életnek.  Kinézek az ablakon és meglátom, ahogy
csapzott hajjal, magas homlokkal visszanézel rám. Épp szállsz be
az egyik hosszúkás csónakba és már evezel is. Érzem. Mosolyogsz
közben kicsit idétlenül. Egyetlen ceruzarajz van csak bennem rólad
verseid nyomán, meglepődöm, mennyire jól adja vissza vázlatszerű
alakod. Mégsem integetek. Mire megmozdulna általam valami, egy
tétova mozdulatcsíra, csak egy papírhajót sodor a Neckar vize a fűzfák
alatt. Kihalászom, az elmosódott sorokból nem értek semmit. Németül
van. Csak az aláírást tudom kibetűzni a versként töredezett, elmaszált
szavak alatt. Scardanelli. Papírhajót hajtogatok belőle újra és vissza-
engedem a vízre. Hunyorogva, a napsütötte virágokra kacsintok. Rád.
 
                                    (Tübingen, 2017. június 22.)
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Prazna soba zvonika
 
Dragi Fridrih, u tvoju čast belu košulju oblačim, zbog vrućine
sa kratkim hlačama, ali u kući te ne nalazim. Ispod, u muzeju su
dokumenti, originalni primerci tvojih nekad izdatih ostvarenja.
Kako treba. Idem u zvonik u sobu, prazna je. Tragova nekog
drugog života nema. Preko prozora virim i ugledam kako sa
čupavom kosom, visokom čelom me pogledaš. Baš u jedan
duguljast čamac ulaziš i već veslaš. Osećam. Usput se smeškaš,
bezoblično. Tragom tvojih pesama o tebi jedan jedini crtež je
u meni, ali za divno čudo ta skica iznenađujuće dobro oslikava
tvoj lik. Ipak ne mašem. Dok bi se u meni nešto pokrenulo, neki
zametak pokreta, voda Nekara ispod vrba samo jednu lađu od
papira nosi. Izvadim, od izbledelih redova ništa ne razumem. Na
nemačkom je. Ispod nejasnih, ispucalih redova pesama samo potpis
mogu odgonetnuti. Skardaneli. Od toga opet lađu od papira pravim
i na vodu stavim. Na suncem obasjano cveće mignem. Na tebe.
 
                                     (Tibingen, 22. juni 2017.)
Prevod: Fehér Illés