Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –
|
Није знао, бог ми дао
Све му стаде
И под капу
И под образ,
Покидана душа
Очи слане.
Непроспаване ноћи
Болом оковани дани,
Напукло срце
Живе ране.
Све му стаде
И под капу
И под образ,
Трепнуо није
Покидао нити.
Закопао љубав
Ко убица тело
И за своје дело
Хтеде наздравити.
Све му стаде
И под капу
И под образ,
Одврнуо бола чесму.
Није знао
Бог ми дао
Од бола да створим песму.
Да је певам
Да ме вине
У висине
У висине.
После бола
Среће пуно
И милине
И милине.
Да одлази бол
К'о љута гуја
Певајући
Алилуја
Алилуја!
|
Nem tudta, nekem
Isten adta
Mindene elfért
A kalapja alatt,
Az arca alatt,
Lelke szakadt,
Szeme sós.
Átvirrasztott éjek,
Kínnal bilincselt napok,
Meghasadt szív,
Élő sebek.
Mindene elfért
A kalapja alatt,
Az arca alatt,
Pillanatnyilag a szálakat
Nem szaggatta.
Gyilkosként
Temette el a szerelmet,
És tettét
Köszönté.
Mindene elfért
A kalapja alatt,
Az arca alatt,
Kín-csapot nyitott.
Nem tudta,
Nekem Isten adta,
Hogy a kínból költeményt gyúrhatok.
Hogy szavaljam,
Hogy a magasba,
A magasba
Emeljen.
Kín után
Gyönyör jön,
És mámor,
És mámor.
Mérges kígyóként
Távozik a kín,
Dalol,
Alleluja
Alleluja!
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése