Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
|
Papaver somniferum
D. J. Danilovu
Ovaj svet je samo privid. Mozaik
sačinjen od bizarnih krhotina
samoljublja, licemerja i pohlepe.
A mi, poput dece opijuma, neoprezno
samouvereni kročimo tim lažnim Putem Svile...
Slatke reči u magnovenju eskapade
oduvek su imale gorak okus.
Ponašamo se kao da ništa nismo
naučili od naših predaka i kao
da smo sve udaljeniji od izvora
svetlosti.
Bože, zar smo se tako brzo
zaboravili?!!
Očevi opijuma nikad nisu verovali
ni ambisu, ni horizontu... U Zlatnom
Hramu makovi veruju samo suncu!
|
Papaver somniferum
D. J. Danilovnak
Csak látomás ez a
világ. Az önimádat,
a képmutatás és a
kapzsiság
torz törmelékéből
összeállt mozaik.
Mi meg, mint
ópium-utódok, ezen a hamis
Selyem Úton nyeglén,
hanyagul megyünk…
A ködös
virtuskodásban a mézédes szavak
íze ősidők óta
keserű.
Úgy viselkedünk,
mintha elődeinktől
semmit sem
tanultunk volna, mintha
a fény forrásától
egyre messzebb
lennénk.
Istenem, ilyen
gyorsan
feledtünk?!!
Az ópium-apák szakadéknak,
láthatárnak sosem
hittek… Az Arany
Szentélyben a mák
csak a napnak hisz!
Fordította: Fehér
Illés
|
Izvor
:
Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik
Beograd 2019. str. 63.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése