Vidak M. Maslovarić Davni san – Az álom, az egykori

Vidak M. Maslovarić Bozinci kod Andrijevice 1950. – 

Davni san   Pod ovim krovom zru davna leta i tišine. Pesme i smeha ni u tragu. Na kućnom pragu lik naše majke lebdi: treperi kao da su sve zime sveta ušle pod njim.   I reka zmijoglava stišala brzake, promenila tok, na sprudu razmešten davni san, dan se zapleo u vreze, miriše na kamen.   Ima li koga blizu vapim glasno, kao da sam zapao u tudjinu: odnekud dopiru odjeci u nizu i čujem sasvim jasno: sam si...Sam si... Sam.

Az álom, az egykori   E tető alatt régi nyarak és csendek érnek. Dal, kacaj nyomokban sincs. A küszöbön anyánk alakja lebeg: reszket, mintha minden átélt tél alatta gyűlne.   A kígyófejű patak csobogója is visszafogott, folyása megváltozott, az álom, az egykori zátonyon hever, a nap indákba gabalyodott, szikla illatú.   Van-e valaki a közelben, könyörögve kérdem, talán idegenbe keveredtem: a valahonnan érkező, szűnni nem akaró visszhangot, tisztán hallom: egyedül vagy… Egyedül vagy… Egyedül.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poetasdelmundo.com/continent/europa/POETS-1611377547-8425