|
Tavasz utca
Hámán
Kató, mutatta az utcatábla,
néhanapján arra mentem iskolába.
Illetve nem néha, májusban mindig,
köpenyben, térdzokniban, ahogy illik,
holott kerülőút volt ez leginkább,
a Bartók Bélán rövidebb volt a táv.
De itt, az utca két oldalán a fák
ahogy virágba borultak, oly pompát
mutattak be, olyan sziromáradat
csipkézte reggel köpenyes vállamat,
azt képzelhettem, mit nékem iskola,
elrepülök innen, egy-kettő, bárhova.
És hozzá az a tömény, bódító
illat,
nem hogy lélekig, csontvelőig elhat,
finoman bepácol, örök életet ad,
nem illan el többé, sohase hervad.
Hámán Kató, mutatta az utcatábla,
és én mentem, a tavasz utcájában járva,
mert Tavasz utca lett és az ma is -
egy szemüveges lányka felém kancsalít.
|
Ulica Proleća
Kato Haman, čitam
naziv ulice,
koji put sam
u školu u tom pravcu išao.
Odnosno ne tek
tu i tamo, u maju uvek,
u kabanici, dokolenici,
kako priliči,
zaobilaznicu
sam birao,
ulicom Bele Bartoka
relacija je kraća bila.
Ali tu, na
obe strane ulice kako su
drveća
rascvetala, neverovatan raskoš
prikazali, a
moja kabanicom pokrivena
ramena je takva
bujica cvetnih listića prekrila
da sam mogao
zamisliti, šta će mi škola,
kad odavde bilo
gde mogu odleteti.
I uz to još
onaj gust, omamljujući miris,
ne samo do
duše, do koštane srži prodire,
fino obavija,
večnost daruje,
nikad više
ne iščezne, ne vene.
Kato Haman,
čitam naziv ulice,
a ja sam
hodao, u ulici proleća hodao,
jer ulica
Proleća je postala i dan danas je –
devojka sa nočalima
razroko mene gleda .
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése