Vladimir B. Perić 2. etida – 2. etűd

 

Vladimir B. Perić Šabac 1976. –

2. etida               Не, не, не, не, не смем у собу! Тамо је џопис! Џопис!! Џо-ПИС!!! ЏОПИС!!!! – Но, но, но, но, но да теби нешто каже твоја Тетана-Весана, знаш, твоја Тетана-Весана, јен’ два три, јен’ два..., ево ти ова огрлица са перлама свих боја, играј се! Па да пустимо оно...: „But you know, honey I’ll always / I’ll always be around if you ever want me / Come on and cry, cry baby, cry baby, cry baby!!!” Плачи душо моја чиста, у такту пет осмина, плачи!!! Хахахахахахаха!! После ћемо да се смејемо!             Та чаробница лављег срца грејала је душу моју и много година касније и смејали смо се баш слатко, кисело и горко, али поштено, по мери живота. Хтео сам много пута после, баш као и сада, безуспешно, да уђем у ту собу где је вриштала слободна Џопис, гурнута у жрвањ живота, као опомена, као туга. О Боже, како су лепе наше ране утваре ‒ тако неподношљиво привлачне и страшне! Чак и ако мислимо да ће нас појести, оне су ту да би нас нахраниле бригом, правдом, онако трагичном и искреном али бескомпромисном и зато, живеле, лептирице-перлице моје, живеле!!!

2. etűd               Nem, nem, nem, nem, abba a szobába nem merek bemenni! Ott van dzsopis1! Dzso-pisz!!! Dzsopisz!!!! – No, no, no, no, no majd Veszna nena mond valamit neked, a te Veszna nenád, egy kettő három, egy kettő…, nesze neked ez a sokszínű gyöngysor, játsszál vele! És ezt hallgassuk…: „But you know, honey I’ll always / I’ll always be around if you ever want me / Come on and cry, cry baby, cry baby, cry baby!!!” Sírjál tiszta lelkem, ötnyolcados ütemre, sírjál!!! Hahahahahahaha!! Utána majd nevetnünk!             Az az oroszlánszívű, varázserővel rendelkező lény évek múltán is lelkemet melengette, és nevettünk, hol tiszta szívből, hol fanyarul, hol keserűen, de mindig hitelesen, ahogy az élet hozta. Számtalanszor, mint ahogy most is, sikertelenül, be akartam menni abba a szobába, ahol az élet darálójába dobva figyelmeztetésként, fájdalmasan Dzsopisz szabadon rikoltozott. Ó, Istenem, korai látomásaink mily kedvesek – oly ellenállhatatlanul vonzanak és fenyegetnek! Még akkor is, ha azt hisszük, felfalnak bennünket, jelen vannak, táplálnak bennünket gondokkal, igazsággal, végzetessel és őszintével, de rendíthetetlenül, ezért pillangóim-gyöngyszemeim dicsőség nektek, dicsőség!!!   1Dzsopisz –Janis Joplint nevezte így a szerző gyerekkorában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Владимир Б. Перић: Етиде оп. 4, УК „Кораци” Крагујевац, 2021.