Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. május 7., vasárnap

Turczi István: Vamp – Vamp

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Vamp
 
Megőrjít ez a nő!
Lényemből kiforgat, elborít, szétzilál,
                             felfalja múltamat!
Lobogó sörényű, lucskos húsrabló.
Vágyaim kegyetlen vibrátora.
Neki puhák a kések, szó kell, hangzó orgia,
kígyótekervényű szibiláns ostor.
Szájáról csak könnyű sóhaj a halál,
mit kedvtelve osztogat. Magára rántja
a világot, s benn’ elmerülök én is;
                            felfalja múltamat.
Ha tettei kémlelőnyílásán néha kiles,
pusztuló ösztöntájakat lát, sok-sok
kiégett álomligetet, hol kévébe kötve,
„reménylőn” gyülekeznek a váltott
tébolyban égő, alázatszagú hímek.
Ilyenkor gőg tornászik arcizmain,
győztes merevség vagy komilfó-mosoly.
 
Megőrjít ez a nő,
nélküle mégis fél-ember vagyok; fél-fi.
Már előre rettegek, mi lesz,
mihez kezdek majd felező magammal,
ha a test poklából egy napon kilép,
megrázkódik, s mit sem törődve
buja mítosszal, reflektorozó legendákkal,
áthajol a boltozatos szerep-szivárványon
                            és letépi arcát?!

Vamp
 
Izluđuje me ta žena!
Dušu mi izopači, prekrije, rastrga me,
                    prošlost moju proždere!
Kaljava pljačkašica mesa sa lepršavom grivom.
Svirep vibrator mojih želja.
Njima su noževi mekani, reč treba, glasna orgija,
poput zmije vijugav sibilant knut.
Sa njenih usni smrt je tek lagan uzdah
šta rado deli. Svet na sebe povuče
te u njoj i ja se potonem;
                    prošlost moju proždere!
Ako nekad preko otvora svojih postupaka
proviri, pejzaže uništenih nagona, mnoštvo
izgorelih gajeva snova vidi gde se u snopove
vezani, „nadom ispunjeni” mužjaci okupljaju
koji sa mirisom poniznosti u bezumlju gore.
U tim trenucima na licu joj obest, pobednička
ukočenost ili uljudan osmeh titra.
 
Izluđuje me ta žena,
bez nje ipak sam samo pola-čovek; pola-trag.
Već unapred strahujem, šta će biti,
prepolovljeno sa samim sobom šta ću
ako iz pakla tela jednog dana istupi,
potrese se, te pohotan mit,
legende koje reflektiraju odbacivši
preko svoda duge uloge nagne
                           i lice otkida?!
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 77. old.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése