Valentina Novković
Beograd, 16. 05. 1973. –
|
Савест
Туга моја
нема крваве
очи, ни
нокте који о одрицању
сведоче.
Њена се одора
на подсмехе
доконих рачва,
лармом се
злореч поноси.
Костуре
обећања у одаји
за посете
чува, од прашине
их штитећи.
Ко зна,
можда се међу
два слепа
ока отвор савести
пројави,
дукате за узврат не
тражећи.
|
A lelkiismeret
Keserűségem nem véres-szemű,
körme nem a lemondásról
tanúskodik. Viseletéről
lepereg a renyhék gúnya,
a ricsaj a gonosz öntudata.
Az ígéretek csontvázát,
portól védve, a fogadószobában
őrzi.
Ki tudja, talán két vak szem
között, dukátokért kezet nem nyújtva,
nyílik meg a lelkiismert
felé vezető csapás.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Валентина Новковић:
Небогледни пев АСоглас д.о.о. Зворник, 2022. стр. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése