Borna Kekić: Samo Ja – Csak Én

 

Borna Kekić Zagreb, 28. septembar 1994. –

Samo Ja   Ponekad nesvjesno poletim nebom ostavim muke i brige, a ne bih trebao…   Olovka u ruci, Ispred mene prazan papir. Idem nepoznatim putem, u svoje misli kročim, bježim od svih, tražim mjesto gdje mi neće suditi, Mjesto gdje ću moći biti samo ja.   Onaj ja koji sam u svojoj duši, čist, iskren, ispravan. I jak. Da ne bježim. Samo ja… Samo ja….

Csak Én   Gyötrődést, gondokat félre téve, olykor ösztönszerűen az egekbe szállok, de nem kellene…   A kézben ceruza, Előttem üres papír. Ismeretlen úton járok, gondolataimba lépek, mindenkitől menekülök, helyet keresek, ahol nem ítélnek el, Helyet, ahol én lehetek.   Az az én, aki lelkemben vagyok, tiszta, őszinte, tisztességes. És erős. Hogy ne meneküljek. Csak én… Csak én…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor