Méhes Károly: Konkrét eset – Stvaran događaj

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Konkrét eset   Bejött az utolsó is a fürdőszobából, ahol kezet mosott, lekapcsolta a villanyt, a helyére ült. Megvoltak mind, a nyolc gyerek. Anya össze- kulcsolt kézzel ült, de nem imádkozott, nem szokott. Végignézett rajtuk, némán. Ilyet se szokott. Valamit mondania kell. Apátok… beteg. Nem lesz több kistestvéretek. Nem értette, honnan szedte ezt. (Persze, hererák. Holnap kezdik a kemoterápiát.) Volt vajas kenyér, zöldpaprika. Sonka. Faltak a kis buták. Mohón, hátha valakinek nem jut elég. Pedig volt egy üres tányér, üres szék. És szemük sarkából lesték anyát: Megvette s meg se kóstolja a vacsorát?

Stvaran događaj   Iz kupatila gde su ruke prali i zadnji se vratio, svetlo ugasio, na svoje mesto seo. Svi su na broju bili, osmoro dece. Majka je sklopljenim rukama sedela, nije se molila, obično nije. Pogledala ih je, nemo. Obično nije se tako ponašala. Nešto bi reći trebala. Otac… bolestan je. Braće, sestara više nećete imati. Nije shvatila odakle joj je to. (Naravno, rak mošnice. Hemoterapiju sutra počinju.) Bilo je hleba sa puterom, zelene paprike. Šunke. Žderali su mališani. Pohlepno, možda neko će uskraćen biti. A bio je jedan prazan tanjir, prazna stolica. I iz prikrajka majku su pratili: Kupila je a večeru ni kušati neće?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.