Željka Avrić Жеља – Kívánság

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Жеља   стижу нам празници време жеља доба самоће   под великом небеском шатром на свету изгубљених људи у кући која није дом   шта нам још треба осим нежности   тегобним уморним неприметним тишини  сличним ветру истоветним   шта нам још треба осим ћутања   реч је оштра и крхка празна као одјек чувај се њене сенке   пловидбом усидрени са циљем у лутању заносни скрушени у шапутању и шкргутању   шта нам још треба осим сунца   звезде су хладне далеке а месец равнодушно нем кораци као ноћ пред смакнуће   нежности треба да свему смисао дамо зрно капљицу мрву мало нежности само   да би нам поглед био Сунце певало срце ћутањем се разумели

Kívánság   érkeznek az ünnepek a kívánságok ideje a magány kora   a mennyei sátor alatt az elveszett emberek világában a házban mely nem otthon   a gyengédségen kívül mi más kell nekünk   az elcsigázottaknak fáradtaknak észrevétleneknek csendhez hasonlóaknak széllel egyenrangúaknak   a hallgatáson kívül mi más kell   éles és törékeny a szó üres akár a visszhang árnyékától óvakodj   a hajóutakra horgonyozott bolyongásra utaltaknak a suttogásba és fogcsikorgatásba lelkesedetteknek megtörteknek   a napon kívül mi más kell   a csillagok hidegek távol vannak a hold egykedvűen néma a léptek mint a kivégzés előtti éj   gyengédség kell hogy egy szem csepp morzsa gyengédséggel mindennek értelmet adjunk   hogy tekintetünkben a Nap legyen szívünk daloljon egymást szó nélkül megértsük   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor