Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. december 22., péntek

Milan Orlić: Ако се усудиш, да ужад развежеш – Ha a kötelet el mered oldani

 

Milan Orlić Pančevo 15. novembar 1962. – 

Ако се усудиш, да ужад развежеш
 

Aко се усудиш, икада: икада усудиш: са везова,
ужад да развежеш. Сидро
да дигнеш, једра развучеш. Веслањем, да научиш
ћудљивошћу таласа
да овладаш. Ћутљивошћу стена, подводних, језиком
њиховим: преварним:
да проговориш и, такав, непреварен: опстанеш: јагње
непреварно, останеш.
Ако и само ако, згоди се тако. Лако ћеш наћи место
своје: на палуби, пучини,
у луци, приобаљу, копну: знаном и незнаном. Лако:
ако знаш у пловидби,
свакој, којој земљи: каквој обали: бродиш. И чему.
Зашто сидришту, баш
том и таквом, у заливу, у скровитом, заклону пред
буром, сваковрсном.
Још ако те гласови Сирена не заведу, па не завршиш
на спруду, насукан или
у лагуни у којој не би пожелео да скончаш, бар тако
верујеш: ни у мори
ноћној, најгорој. Јер твој живот је негде другде: заувек:
чигру властиту, завртео.
Силом својом: твоју користећи вољу, иако за њу много
не марећи. Тада и
само тада, научиш, у трену: истину ту, снену. И будну:
у исти мах, што срцем
твојим бије: док над тобом бдије: какво и где је место
твоје и само твоје,
природно. На пучини, земљи родној, у туђини и нигдини.
Схватиш: да морнара
нема: нужно, без страдања. Без цене коју на почетку
сваком: морнар
не прихвата, без изузетка: сваки. Све верујући да није,
и да никада доћи
неће, време плаћања. И да зато из луке, пажљиво
пучину ослушкује.
А на пучини, небо: с надом у очима: жудно осматра.

 
Izvor: Милан Орлић: Из бродског дневника, Мали Немо Панчево, Градска Библиотека Вршац, 2021. стр.13-14.
 
 
Ha a kötelet el mered oldani
 

Ha meg mered tenni: ha bármikor: hímzéssel együtt a kötelet
el mered oldani. A horgonyt
felszedni, a vitorlát kibontani. Evezve megérted és meghódítod
a kiszámíthatatlan
hullámokat. A hallgatag, vízbe merült sziklák nyelvén,
a megtévesztőn:
szólalsz meg, de így is, mint feddhetetlen: létezel: ártatlan
bárány maradsz.
Ha, ha minden így történik. Helyedet könnyen megtalálod:
a fedélzeten, a nyílt tengeren,
a kikötőben, a part mentén, a szárazföldön: ismeretlenen és
ismerten. Könnyen: ha hajózás
közben tudod, melyik országot: milyen partot: keresel. És miért.
Miért vetsz horgonyt, pont
ott és olyan öbölben, isten háta mögöttiben, vihartól
védettben, mindenfélében.
Ha mindemellett a Szirén-hangok nem csábítanak el, nem futsz
zátonyra, nem sodródsz
lagúnába, ahol, legalábbis azt hiszed: semmiképp sem szeretnél
élni, még lidérces
álmaidban sem. Mert életed valahol, máshol zajlik: mindörökre:
pörgettyűdet megforgattad.
Teljes erővel: tetterőd kihasználva, noha nem sokat törődsz
vele. Akkor, csakis akkor,
ismered fel az igazságot: az álomba merültet. És az ébert: ami
szíved szerint ver:
ugyanakkor feletted lebeg: a hol van és milyen a helyed, ami csakis
a te helyed, a magától értetődő.
A nyílt tengeren, a szülőföldön, az idegenben vagy a sehol-sincsben.
Rájössz: óhatatlan,
áldozat nélküli tengerész: nem létezik. Mindennek ára van, amit
kezdetben: kivétel nélkül,
egyetlen tengerész sem fogad el. Mindegyik abban a hitben él,
az elszámolás pillanata
sosem jön el. Éppen ezért, a kikötőből a nyílt tengert
érdeklődve hallgatja.
A nyílt tengeren meg az eget: tele reménnyel: sóvárogva figyeli.

 
Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése