Méhes Károly Két tenger – Dva mora

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Két tenger   (Alattam)    Tudta, amit feltételeztem róla,  megmutatta ki ő s én ki vagyok.  Úgy tűnt, egymással játszunk,  a pénzemért habos, langymeleg  szolgáltatást kapok. Aztán kettő  villanás: mikor a fiam eltűnt,  s kerestük, már másképp néztem  felé; végül elrabolta hullám-kezével  a szemüvegemet. Nehogy azt  higgyem, olyan élesen látom  a világ dolgait, s tudom,  mi édes, mi sós.      (Felettem)    Vihar után, nem tudom mi  történt az éggel. Láttam  a borzolt habokat,  a horizont mögötti horizontot,  lefelé lógott a világítótorony. Csöndes volt, világító kék és  arany, hívogatóbb minden  utazási prospektusnál.  Olyan part, ahová jó  lenne megérkezni. Menj-ország.  És zöldre váltott a lámpa.

Dva mora   (Ispod mene)   Znao je o njemu šta pretpostavljam te pokazao ko je on i ko sam ja. Činilo se da se igramo, za svoje pare penušavu, mlaku uslugu dobijam. Onda dva bleska: kad mi je sin nestao i tražili, prema njemu drugačije sam gledao: na koncu svojim rukama talasima naočale mi zgrabio. Da slučajno ne poverujem da svet baš oštro vidim i znam šta je slatko, šta je slano.     (Iznad mene)   Posle vihora sa nebom šta se dogodilo ne znam. Video sam raščupanu penu, horizont iza horizonta, svetionik se prema dole visio. Tih je bio, plavo i zlatno svetlio, od svakog prospekta milije prizivao. Obala je takva gde bi prispeti prijatno bilo. Idi-raj. I boja lampe se u zeleno promenila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.