Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2024. január 15., hétfő

Méhes Károly Két tenger – Dva mora

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Két tenger
 
(Alattam)
 
 Tudta, amit feltételeztem róla,
 megmutatta ki ő s én ki vagyok.
 Úgy tűnt, egymással játszunk,
 a pénzemért habos, langymeleg
 szolgáltatást kapok. Aztán kettő
 villanás: mikor a fiam eltűnt,
 s kerestük, már másképp néztem
 felé; végül elrabolta hullám-kezével
 a szemüvegemet. Nehogy azt
 higgyem, olyan élesen látom
 a világ dolgait, s tudom,
 mi édes, mi sós.
 
 
 (Felettem)
 
 Vihar után, nem tudom mi
 történt az éggel. Láttam
 a borzolt habokat,
 a horizont mögötti horizontot,
 lefelé lógott a világítótorony.
Csöndes volt, világító kék és
 arany, hívogatóbb minden
 utazási prospektusnál.
 Olyan part, ahová jó
 lenne megérkezni. Menj-ország.
 És zöldre váltott a lámpa.
 

Dva mora
 
(Ispod mene)
 
Znao je o njemu šta pretpostavljam
te pokazao ko je on i ko sam ja.
Činilo se da se igramo,
za svoje pare penušavu, mlaku
uslugu dobijam. Onda dva
bleska: kad mi je sin nestao
i tražili, prema njemu drugačije sam
gledao: na koncu svojim rukama talasima
naočale mi zgrabio. Da slučajno ne
poverujem da svet baš
oštro vidim i znam
šta je slatko, šta je slano.
 
 
(Iznad mene)
 
Posle vihora sa nebom šta se dogodilo
ne znam. Video sam
raščupanu penu,
horizont iza horizonta,
svetionik se prema dole visio.
Tih je bio, plavo i zlatno
svetlio, od svakog prospekta
milije prizivao.
Obala je takva gde bi prispeti
prijatno bilo. Idi-raj.
I boja lampe se u zeleno promenila.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése