Vladimir B. Perić 6. еtidа – 6. etűd

 

Vladimir B. Perić Šabac 20. oktobar 1976. –

6. etida               Mreža uličnih senki prodire kroz prozor; šara po sobnom gaju. Pijavice zraka ‒ dracene, filadendroni, fikusi, krotoni, difenbahije, mesečevi cvetovi ‒ zelenim pipcima tvore teskobu. Draperijski velovi trepere na srebrnoj mesečini. Lepota je u zebnji.             Cvetaju cvasti u mraku („oni se vole u drugoj sobi...”). Nabori postelje sve su veći i dublji. Sklopka sna i jave u ritmu trza me ‒ vazduha nema. Beli krin nozdrve pali. Na dečijim mi usnama šumore reči ‒ u ovom nokturnu ne dolaze lako: „...muzike mi daj, samo malo... da utonem u san!...”             Nadima se prolećna noć. U ovom prelidu života, umorna podsvest traži smiraj na trećem po redu ne-mestu… „gde smo?... gde ćemo?... dokle ćemo?...”. Sobni prostor se širi u beskraj.              Poput puzavice bokori do mene bebin plač. Taj mali ženski plod razlistava svoje reske vriskove. Rasklijali upiti u oči se korene: „gde je ljubav?... gde su svi?... zašto mrak?... što sam sâm?...”

6. etűd               Az utcai árnyak hálózata az ablakon keresztül tör be; a szobát dísziti. A levegő vérszopói – sárkányfák, filodendronok, fikuszok, krotonok, buzogányvirágok, vitorlavirágok – zöld nyúlványokkal szorongatnak. Az ezüst holdfényben díszes függöny lebeg. A szépség a szorongásban van.             A sötétben virágzatok virulnak („a másik szobában szeretik egymást…”). Az ágyban a gyűrődések egyre nagyobbak és mélyebbek. Az álom és a valóság kapcsolója ritmusban rezget – levegőhiány. A fehér zsázsa orrlyukat tágít. Gyerekes ajkamon susognak a szavak – ebben a nocturnóban nehezen jönnek: „…zenét adj, csak keveset… hogy álomba merüljek!...”             Felfúj a tavaszi éj. Az élet ebben a szakaszában a fáradt tudatalatti a harmadik nemlétező helyen keresi a nyugalmat… „hol vagyunk?... hová megyünk?... meddig megyünk?...” A szoba végtelen térré tárul.             A gyermeksírás kúszónövényként ér hozzám. Az a pöttöm női termék éles sikolyokat terjeszt. A sokasodó kérdések gyökeret a szemben vernek: „hol a szerelem?... hol vannak a többiek?... miért van sötét?... miért vagyok egyedül?...”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Владимир Б. Перић: Етиде оп. 4, УК „Кораци” Крагујевац, 2021.