Ady András Et voilá! – Et voilá!

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Et voilá!
 
Anya nem feleség, de terhes. Anya egy szar provinciában, nagyon
szar provinciálisok között terhes. Meg akar halni, a kifejlett magzat…
ki az isten gondolná, hogy meggondolná-e a magzat a meghalást?
Még nem tény, majd ha igen, akkor majd tényező: most nem.
A mindennapos hideg-életháború lövészárkában osztják a büntetett,
híg imába áztatott kenyeret, közben kórházba kúszik az orvos, gyermeket,
gyermekeket ment, nem a sajátját, annak még van magzatvíz-
tartaléka, szürcsölje csak, pancsolja csak míg még még lehet…
menti lábon, négykézlábon, hason fekve, félholtan heverve…
nem a befejezendőt, de a kezdetit, az életet.
 
Anya meg akar halni, de még teszi mit kellően megtehet.
 
A nagyszobában másnap nem volt tacâmuri-ebéd, egy asztalra
tett lavór felett kereszteltek, félő, sietős titokban.
Még most sem hiszem, érzem a lehető-lehetetlent!
 
Forrás: a szerző
 
 
Et voilá!

Majka nije supruga ali je trudna. Majka je u jednoj zlokobnoj provinciji, među
vele zlokobnim provincijalcima trudna. Želi da umre, razvijen zametak…
koji bog bi pomislio da bi zametak, što se tiče umiranja, mogao da se predomišlja?
Još nije fakt, ali kad bude, tad će faktor biti: sada ne.
Poročnog, u razređenu molitvu umočenog hleba u svakodnevnom rovu
hladnog rata života dele, a lekar se u bolnici vucara, dete,
decu spašava, ne svoju, ono još ima dovoljno zalihe plodove vode,
neka srče, neka se zbrčka sve dotle dok još može…
spašava na nogama, četvoronoške, na trbuhu ležeći, polumrtvo ispruženo…
ne to što se završava, nego početak, sam život.
 
Majka želi da umre, ali još radi to što valjano uraditi može.
 
Drugi dan u velikoj sobi nije bilo svečanog ručka,
uplašeno, žurno, potajno iznad lavora na sto stavljenog su krstili.
Ni sad još ne verujem, osećam nemogućnost mogućeg!
 
Prevod: Fehér Illés