Nenad Grujičić Pančevo 12.
septembar 1954. –
Крушна мрва Крај бунара
мати меси хлеб из
ничег. Лепе руке
гњече невидљиво
тесто. Тек када нам
гладна срца ужагре, крушна се
мрва види. Иза планине, с тек
покривене куће, висок у зору
долази отац и пева. За појасем цев пиштоља
испарава. На грудима
прекрштене две кошуље
беле. На рамену
сломљен ражањ с пола
печенице. Промукао
ћаћа зâри. Матер склања пун чокањ у
сенку, и на светлу, крај хладног
печења, сече вруће
шните. Отац зорли
спава. Изнад гаја
севне муња и преврне у
устима слатке
залогаје.
|
Kenyérmorzsa Anyám
a kút mellett kenyeret
a semmiből dagaszt. A szép
karok a láthatatlan tésztát
gyúrják. Csak
ha már éhes
szívünk felhevül, látható
a kenyérmorzsa. A hegy
mögül, az
éppen befedett házból, hajnalban
jön apám és
dalol. Övén revolver,
csöve füstölög. Mellén
két keresztebe
tett fehér ing. Vállán
törött nyárs fél
sülttel. Apám
rekedten szól. Anyám
árnyékba teszi a teli
kupicát, és a fényben, a
hideg sült mellett vágja
a forró szeleteket. Apám
mélyen alszik. A
liget felett villám villan és
felforgatja a szájakban az
édes falatokat. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése