Miodrag Jakšić Beograd,
16. april 1969. –
Nerođenu
ljubav ubiti možeš Nerođenu
ljubav ubiti možeš, načinom kako to, inače, ubice čine. Resetovanjam osećanja, do nultog stanja. Ničega. Čedomorom, po stopi usidrenja udruženi, gaze i traže, da mržnja i zavist... Osvoje poprište, pretnjama unište. Nadu. Nada i kajanje, oduvek, suvišni u dogadjaju, jesu... Umoritelju kvare pir. Mora duša da
prska, kad je
spopada drska, ženština. Nerođenu
ljubav ubiti možeš, skockane
uverenost zla, usrećeni da
biti neće... Najezde očekivanja, seksa i milovanja... Pre smrti.
|
Megölheted
a meg nem született szerelmet Megölheted
a meg nem született szerelmet, ahogy
különben a
gyilkosok teszik. Érzéseket
törölve, zéró
szintre. A
semmire. Csecsemőgyilkosok,
együttesen tipornak
és keresnek, a
gyűlölet és az irigység… Leigázza, fenyegetésekkel
elpusztítja. A reményt. A
remény és a vezeklés, felesleges
két izé… Rontják
a gyilkos lakomáját. Roppan
a lélek, ha
eléri a nőkre jellemző gőg. Megölheted
a meg nem született szerelmet, a
gonosz ünnepélyes bizonyosságát, boldog
senki sem lesz... Elvárások áradata,
szex, simogatások... A
halál előtt. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése