Obren Ristić Овде бих древне довео мајсторе … – Ide mégis ősi mesterek kellenek …

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

2.
Овде бих древне довео мајсторе…
 
Овде бих древне довео мајсторе Оне што
Осећају пулсирање подземних вода на Тресибаби
У мом завичају и гибање на малом прсту
Десне руке Управо оне којом подупиру земљине
 
Плоче И мапу на малим раскршћима подно
Старе планине као у средишту универзума где
Бескрајна светлина у један je сунчев зрак стала
Или нит која са висина божанских паде
 
Можда копље уперено у ваздушну неку мету
Друга им рука остављена лежи на Светом
Косову У житницама небеским пребира златно
 
Класје И далеке путеве отвара Из саме дубине
Океана и ветрова северних За оне који ће доћи
Они из векова минулих заборављени
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 24. стр.
 
 
2.
Ide mégis ősi mesterek kellenek…
 
Ide mégis ősi mesterek kellenek Azok akik
Szülőföldemen, a Tresibabán¹ a földalatti
Vizek lüktetését és mozgását jobb karjuk kis ujjában
Érzik Pontosan abban amellyel a föld felszínét
 
Rögzítik És a Stara hegység alatt az univerzum
Központjában az útkereszteződéseken a térképet
Ahol a végtelen fényáradat egyetlen napfénycsóva
Vagy az isteni magasságból esett egyetlen csillám
 
Talán holmi légi célpontra irányított lándzsa
Másik karjuk Szent Rigómező területén nyugszik
Aranykalászt mennyei gabonamezőkön aratnak
 
És távoli utakat nyitnak Az óceán mélyéből
Az északi szelekből Az eljövendőknek
Akik a múlt századokban feledettek
 
¹Tresibaba (ejtsd: Trēszibaba) – hegy Szerbia délkeleti részén.
 
Fordította: Fehér Illés