Székelyhidi Zsolt Bevon – Uvlači

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bevon
 
Térey Jánosnak
 
És kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
 
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
 
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
 
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod a hunyorgót,
Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen,
és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé világított,
napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
 
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 14-15. old.
 
 
Uvlači
 
Janošu Tereiju
 
I izlaziš,
to bi čak moglo da bude lepo obojeno.
Tvoj izlazak iznad
razine oka, gazeći do brda nakon
otapanja snega, nešto iznad,
slabo obučeno.
 
Svaki mrtvac valjda ima svoj cilj,
tvrdiš i vidi se da si upravo poverovao,
vera sa strane visi, sebe otkačeno
vučeš, kao našminkana boginja
kad u kapiji svršetka imena sablasti nabraja.
 
Naravno, svaka propast je prosta činjenica,
sakralizovao si jednom u geometrijskom centru trga Deaka,
susret pomičnih stepenica početkom jednog juna,
ali to već nisi dodao
da je sve smejurija, tražiti nadmoć
na dnu je kao voleti samo u sebi.
 
I odlaziš, ostavljaš iza sebe žmirkavca,
poput Sigfrida mahneš,
kažeš go sam
i kako tvoja golotinja
tako je i izrečeno jedno povratno svetlucavo,
u suncecrveno pretvoreno:
„okrenuti ništa ne možeš”.
 
Prevod: Fehér Illés