Irfan Horozović Mramorno more - A márványtenger

 

 Irfan Horozović (Horozovity Irfan) - Banja Luka 27. aprila 1947 - Mramorno more                                                                               Napuštam te raspuknuta kuglo mraka                                              strašno  zaobljenu nekad                                                                   omeđujući neizmjerno gnijezdo                                                        željnu odaju                                                                                      gde se taloži san                                                                                Opijene dotaknutim samoćama                                                        gdje se tijela uspinju u svenuću                                                        iznenadi li nas jeza                                                                            i nenadani prostori prozračnosti jutarnje                                          u koje uranjam sad                                                                            sam                                                                                                     naslućen blagom smrću što mi se brazdom                                       u potiljak potiskuje                                                                            Evo me vale                                                                                       u tvojoj  okruglosti široj od moje                                                     plovim                                                                                              raščinjen bezmjerno                                                                          smrknut u zgusnutu tačku zaborava                                                 tek oblinama potaknutog srha prepoznatu                                        p o s t    f e s t u m                                                                            Zar vidjeh išta                                                                                 i ko se okreće to                                                                               vjetar samo                                                                                      pred čijim se dahom  okamenjuje more                                         more nepostojećih uspomena                                                          more mramorno                                                                              A  márványtenger Elhagylak téged te sötétség széttört gömbje voltál mérhetetlen boltív    határtalan fészket körülhatároló ágyra áhítozó hol megül az álom Megérintett magányoktól mámorosan ahová a testek aszottan emelkednek ha meglep a rettenet és a légiesen áttetsző reggel elsüllyedek benned én ki sejti a gyengéd halált mely tarkómra barázdával véste be magát Itt vagyok hullám a te  mélyebben ringó bölcsődben árboc nélkül szétszabdalva a feledés sűrű sötét pontja felé határtalan ősi formák igézetében haladok     p o s t     f e s t u m Mit is láttam és ki fordult be a sarkon csak a szél leheletétől kővé dermed a tenger a nem létező emlékek tengere a márványtenger                                       Fordította Fehér Illés                                       Megjelent: 7 nap - 1987. VII. 03.