Nagy László - Laslo Nađ
(Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.)
Inkarnáció ezüstben
Ezüst-maszkunkat ezüst-kezünk
elmozdítja csak s dől a hó
zihálhat havat is két szerető
fölszabadulva az égre forgunk
imádat szárnyas malmai, íme
ezüstben az árulás városa
ez a fény-rózsás agydaganat
fülel már az űrbe és minden
hópelyhet kihallgat, összeadja
köbméterekké a hulló havat
FIGYELEM, FIGYELEM
FIGYELMEZTETJÜK A SZERETŐKET
NE MÓKÁZZANAK JELKÉPEIKKEL
CSINTALANSÁGUK HASZONTALAN
JELENÜNKTŐL IDEGEN, FIGYELEM
Tekints le az érdekek zónáira
ülnek ott hatalmas páncél-mackók
hasukban az apró szabvány-zacskók
mindben kereken harminc ezüst
íjászaim, az eskű, az eskű
ne hagyjuk abba, havat, szelet
északi süvítést a világ
ablakainak, a sötét
lelkiismeret hártyáink
hajrá, az idegek havazzanak
tombolj, te sörényes velem
zúdítva zenét, a szkíta nyilak
ércnyelvét az éter síkjairól
hol testvér a húrral a köröm, a szem
és hűen szolgál a nyereg, sisak
de a dűh: nyargaló fejedelem
barbár és tiszta, akár a hó
íme, a leszakadó ezüst-zene
a páncélszekrénybe nem zárható
vérre se váltható vad havazás
FIGYELEM, FIGYELEM
FELHÍVJUK A LAKOSOK FIGYELMÉT
JELENTKEZZENEK HÓMUNKÁRA
HARCRA A HÓ BIKÁI ELLEN
ELÁLLJÁK MÁR AZ UTAT, FOROGNAK
HIDAKON BÖMBÖLNEK, TEREKEN
VAKÍTJÁK A SZEMET IS, KARAMBOL
FIGYELEM, FIGYELEM
Itt maradunk magas hazánkban
a havazás fehér szivében
hallatlan örvény-kerékben
itt nem horpad be a halánték
határainknak vérnyoma nincs
ide kergültünk kénytelenül
ezt megalkottuk eszményien
itt hahotázunk a vérünk
tábortüzénél, itt lerogyunk
ezüst-arcunk fájt már a csókra
ezüst-kezünk cédrus-pohárra
kikalapált alakunk fájt már
lenvirág-ingért, s ideje jött
ideje a hömbölyödésnek
égő cukor és pörkölt dió
aromájának, ideje jött
húsunk mákvirág-barlangjában
a barbár íj-feszülésnek
ríkatóan forró havazásnak
FIGYELEM, FIGYELEM
FELHÍVJUK A LAKOSOK FIGYELMÉT
NEMZETI KINCSNEK NEVEZETT
SZKÍTA LELETEINKBŐL
KÉT ALAK, EGY FÉRFI, EGY NŐ
ELTŰNT MÁR A HAVAZÁS ELŐTT
EZÜST AZ ARCUK, EZÜST A KEZÜK
A HÓVIHAR MOZGÓ CENTRUMÁBÓL
FŐVÁROSUNK FELETT MAGASAN
HALÁLBIZTOS HOGY ŐK ZENGENEK
MAGAS A JUTALOM IS, AZÉ LESZ
AKI LEHOZZA ŐKET A FÖLDRE
MEGKÖTÖZVE, FEGYVER IS HASZNÁLHATÓ
FIGYELEM, FIGYELEM
FEGYVER IS HASZNÁLHATÓ
Inkarnacija u srebru
Srebrnim rukama srebrnu masku
tek pomeramo i pljušti sneg
ljubavnici mogu i sneg izdisati
krilati mlinovi obožavanja
oslobođeno do neba vinemo,
evo u srebru je grad izdajništva
ovaj tumor ružičastog sjaja
već svemir osluškuje i svaku
pahuljicu ispituje, zbraja
te u tvrde snežnike spaja
PAŽNJA, PAŽNJA
OPOMINJEMO LJUBAVNIKE
NEKA SE NE ŠALE ZNAMENJIMA
NJIHOVA IGRA JE BESKORISNA
NAŠOJ STVARNOSTI STRANA, PAŽNJA
Pogledaj na interesne sfere
oklopne medonje sede tamo
u škembama su im propisne kese
svaki sa trideset srebrnjaka
strelci, naša, naša zavetovanja
nemojmo napustiti, sneg, vetar,
severno hujanje prozorima
sveta, mračnim, neprobojnim
membranama savesti,
ura, nek živci prosipaju sneg,
besni ti grivasta sa mnom
sručeći glazbu, metalan jezik
skitskih strela sa ravnine svemira
gde oko, nokat brat je žicama
i sedlo, kaciga verno služe
a gnev: jezdeći poglavar
varvarin je i čist kao sneg
evo, odron srebrne glazbe
ne može se u trezor zabraviti
ni vejavicu u krv pretvoriti
PAŽNJA, PAŽNJA
SKREĆEMO PAŽNJU STANOVNICIMA
NEK SE JAVE NA ČIŠĆENJE SNEGA
NA RAT PROTIV SNEŽNIH NERASTA
ZAKRČILI CESTU, VRTE SE
NA MOSTOVIMA RIČU, NA TRGOVIMA
I OČI ZASLEPLJUJU, KARAMBOL
PAŽNJA, PAŽNJA
Ostajemo u našoj domaji
u belom srcu sneženja
na neslućenom točku vrtače
tu se ne udubi slepoočnica
naše granice krv ne kiti
ovde smo se vrtoglavili
to savršeno napravili, kraj
logorske vatre naših krvi
grohotamo, tu smo se srušili
srebrna lica željni su poljubaca
srebrne ruke kedrovog pehara
naše isklesane figure željni su
košulje od lanenog cveta,
i došlo je vreme ludila
aromi prženog šećera
i oraha, u memljivoj jami
došlo je vreme našeg mesa
napetim varvarskim lukovima
vrućim bolima snežnih nanosa
PAŽNJA, PAŽNJA
SKREĆEMO PAŽNJU STANOVNICIMA
SA NACIONALNIM BLAGOM
NAZVANIH SKITSKIH NALAZA
NESTALA SU DVA LICA,
MUŠKARAC I ŽENA, JOŠ PRE SNEŽENJA
OBRAZI I RUKE SU IM OD SREBRA
U POKRETNOM CENTRU VEJAVICE
VISOKO IZNAD GLAVNOG GRADA
SASVIM SIGURNO ONI LEBDE
VISOKA JE I NAGRADA, DOBIVA
KO IH NA ZEMLJU SVEZANO DONESE
I ORUŽJE SE MOŽE KORISTITI
PAŽNJA, PAŽNJA
I ORUŽJE SE MOŽE KORISTITI
Prevod: Fehér Illés Objavljeno: Lipar, 6: br. 18, zima 2003/ 2004
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése