Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. január 8., kedd

Edgar Allan Poe A Dream Within a Dream - Álom az álomban - Álombéli álom - San u snu



Edgar Allan Poe  (Boston January 19, 1809 – Baltimore October 7, 1849)



A Dream Within a Dream

Take this kiss upon the brow!
And, in parting from you now,
Thus much let me avow
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.

I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep - while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?


Álom az álomban

Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
és ez legyen a búcsúszóm:
igazat mondtál énnekem,
bús álom az én életem:
eltűnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
álomba ködlő furcsa álom.

Állok viharzó part előtt,
a tengerár lihegve bőg.
kezemben emlékek, romok,
arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyű, semmi porszemek
és könnyezek ─ és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
a porba hull lágy homlokom?
Ó Istenem! nem menekül
egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
álomba ködlő furcsa álom?

Fordította: Kosztolányi Dezső


Álombéli álom

Fogadd el homlokcsókomat!
Ez búcsúm, itt a pillanat,
Akármi volt is - elmaradt.
Jól látod, nem tévedsz nagyon;
Én mindig, mindig álmodom.
S reményem, most hogy odalőn,
Túl napvilágon, éjidőn,
Túl vízión, s nem-lét fokán,
S épp eltűnése jó okán -
Úgy tűnik, most úgy találom:
Hogy ez is csak álombéli álom.

Morajló ár a partra von
Hullámtöréstől kínzatom,
Arany homokként málva szét;
Kezemben éltem - omladék,
Csuszamlik, tűnik, elcsorog,
Hiába összezárt marok,
Felsír a szívem, hogy' zokog:
Oh Isten! Meg nem tarthatom?
A semmit kell szorítanom?
Oh Isten! Meg nem védhetem?
Egy szemcsét hagyj megmentenem!
Vajh minden, amint találom;
Csupán csak álombéli álom?

Fordította: Rossner Roberto


San u snu

Primi na čelo cjelov taj
na rastanku, sad kad je kraj,
ovo mi barem reci daj - 
nisi u krivu što moj dan
svaki je, smatraš ,bio san;
Al' ako iščezla je nada
danju, il' noću, bilo kada,
u snovidjenju, il' bez toga
zar nestala je manje stoga?
Sve to što vidimo, il' tu
jesmo, to tek je san u snu.

Stojim i slušam huku
valova što obalu tuku,
u ruci se mojoj ljeska 
pregršt zrnca zlatnog pijeska-
Koliko ih je! Ali gle kako
curi mi u dubinu svako,
dok plačem tako-
dok plačem tako! 
Ne mogu ih zadržat, Bože!
Zar spasit ne mogu bar jedno,
od vala što ih čeka žedno?
Zar sve što vidimo, il' tu 
jesmo,to tek je san u snu?

Prevod: Dobriša Cesarić



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése